Pokret mađarske nade

 

 

 

 

 

Az MRM felfüggeszti a politikai tevékenységét

 

 

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy meghatározatlan ideig befagyasztja a politikai tevékenységét.

 

 

 

 

Mindannyiunk számára lehangoló tény, miszerint a Délvidéken élő magyarság száma az utóbbi két-három év alatt mintegy húsz százalékkal csökkent. A döbbenetes adatokat a magyar nyelvű iskolai tagozatokra beíratott diákok száma is megerősíti.

Az MRM-et, amely köztudottan túlnyomó részt fiatalokból, negyven éven aluliakból áll, súlyosan érinti a délvidéki magyar ifjúság napról napra észlelhető rohamos méretű kivándorlása. A mozgalom tagságának mintegy 70-80 százaléka közvetlenül érintett a folyamatban.

A jelenlegi súlyos társadalmi-egzisztenciális körülmények közepette az MRM-re nehéz feladat vár, hogy kísérletet tegyen felfrissíteni a sorait és pótolja a kényszerből külföldre távozó tagokat és aktivistákat.

A mozgalommal kapcsolatos tevékenységekről és hírekről a www.mrm.rs honlapon keresztül tájékozódhatnak.

 

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) Tanácsa nevében,

László Bálint elnök

2014. szeptember 25.

 

_______________________________________________________________________________

 

 

Az Alkotmánybíróság lefejezte az MNT-t, a délvidéki félkarú nyomorékot

 

 

 

 


A Magyar Remény Mozgalom (MRM) vezetőségének állásfoglalása szerint a nemzeti tanácsokról szóló szerbiai törvény Alkotmánybíróság által frissen megnyirbált változata immár a személyi elvű (perszonális) autonómia legalapvetőbb követelményeit sem elégíti ki. Szerbia ezzel a szerzett kisebbségi jogokat csorbítja. Noha az Alkotmánybíróság még a múlt héten,
2014. január 16-án közzétette döntését, a délvidéki magyar média hétfőig hallgatott. Mindez nem véletlen, hiszen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által kormányzott Magyar Nemzeti Tanács (MNT) számára komoly fejtörést okozott, miként magyarázza ki az összeomlást. Tették ezt úgy, hogy sima "pofonként" értékelték ezt a korszakváltó döntést.
- A tájékoztatás területén az MNT ezentúl nem veheti át az alapítói jogokat a magyar nyelvű média felett. Az új döntés összhangban áll azzal a törvényes előírással, amely kimondja, hogy pl. az önkormányzatok sem lehetnek a médiumok alapítói. A továbbiakban az MNT-nek nem lesz joga igazgatókat és vezető beosztású tagokat javasolni a tájékoztatási eszközök élére.
- Tulajdonképpen az oktatás terén vonták meg az MNT-től a legtöbb szerzett jogot. Ezentúl nem lehet kiemelt jelentőségű oktatási intézményt kijelölni, nem lehet alapítói jogokat átvenni. Magyarán: megszűnik mindenféle beleszólási jog és pozitív kivételezés a magyar képzés kapcsán. Ugyanúgy érvényes ezen a területen is, hogy intézményvezetőket nem javasolhat többé a testület.
- Az MNT vezetése erre úgy reagált, hogy "nagy eredmény" a művelődés és kultúra számára, hogy "érintetlenek" maradtak az ide tartózó jogszabályok. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a kulturális egyesületek túlnyomó többsége tisztán magyar összetételű, ráadásul nem tartományi vagy köztársasági alapítású, így az államnak beleszólási joga sincs azok vezetésébe és működésébe. Azonban, példának okáért, a Szabadkai Népszínház igazgatói posztjára az MNT ezentúl nem javasolhat saját jelöltet, de még a színmagyar Újvidéki Színház esetében is alkotmányellenes a beleszólása.
- A nyelvhasználati jogok kapcsán tett kijelentések szintén nevetségesek, hiszen ezen a területen egyébként sem rendelkezik az MNT különösebb jogosítványokkal, amit maga az MNT illetékes bizottsága is elismer.
Az MNT legveszélyesebb félremagyarázása szerint az eddig kiemelt jelentőségűvé nyilvánított intézmények és az MNT által gyakorolt alapítói jogok mellett működő intézmények és tájékoztatási eszközök esetében a helyzet változatlan marad. Ez igaz, de csak addig, amíg le nem jár egy-egy igazgató vagy igazgatói tanács, bizottság megbízatása. Az új kinevezések során ugyanis az Alkotmánybíróság döntése következtében az MNT joga a javaslatokra, ajánlásokra és jóváhagyásokra megszűnt.
A nemzeti tanácsok ezzel kibelezésre kerültek. Az MNT eddig is csupán a perszonális autonómia félkarú nyomorékja volt, de az új döntés által le is fejezték. Mostantól semmi más szerepe nem marad ennek a testületnek, mint hogy a Magyarországról érkező támogatások egyszerű továbbosztója, közvetítője legyen. Persze, ennek a lehetősége is megkérdőjeleződött azzal, hogy az Alkotmánybíróság törölte a kisebbségi nemzeti tanácsok azon jogát, hogy együttműködjenek az anyaországi állami szervekkel.
A kisebbségi autonómia arról szól, hogy a nemzeti közösség dönt a saját nemzettársainak kérdéseiről, amihez az állam anyagi támogatást és megfelelő jogi környezetet biztosít. Az MNT esetében erről mostantól nem beszélhetünk! A Magyar Nemzeti Tanács a továbbiakban arra fog szolgálni, hogy a tíz-húsz főállású alkalmazott megkapja a szerb államtól járó fizetését, és valamilyen látszattevékenységet produkáljon a félrevezetett nyilvánosság felé.
Mi a teendő az MRM szerint?
Az oktatás a délvidéki magyarság sorsdöntő kérdése. A magyarság megmaradása a Délvidéken nagy mértékben ettől függ. A Magyar Remény Mozgalom programjának egyik sarkalatos pontja az önálló magyar oktatási rendszer kialakítása az óvodától az egyetemig. Annak indokoltságát, amit az MRM már többször szorgalmazott, most a tények is alátámasztották: csakis és kizárólag egy elkülönült intézményrendszerben működhet a magyar oktatás. Az MNT-nek továbbra is megmaradna a joga ahhoz, hogy alapítója legyen akár iskoláknak is. A szerb állam így nem szólhatna bele a káderpolitikába, egyúttal támogatnia kellene anyagilag az iskolák fennmaradását (az egyházi iskolák példájára). Az MRM szerint a vegyes iskolarendszer megszüntetésével, a magyar osztályok kiszervezésével és azon belül a szerb nyelv oktatásának kielégítő biztosítása mellett, nemzettudatában erős és büszke, magasan képzett és versenyképes tudással rendelkező, határozott és önbizalommal teli magyar diákok kerülhetnek ki az iskolapadból. Az MRM rendelkezik a javasolt új rendszer gyakorlati megvalósítására vonatkozó konkrét elképzeléssel.
Lépni kell, amíg nem késő, hiszen kezdik kihúzni a lábunk alól a talajt!
A Magyar Remény Mozgalom nevében,
László Bálint elnök

____________________________________________________________________________

 

Mi sem vagyunk kevesebbek, mint a többségi nemzet!

 

 

 

 

 

A szerb kormány a hatalmi és ellenzéki pártokat, a diplomáciai képviseleteket, majd pedig a nyilvánosságot is ismertette a Koszovó Platform tartalmával. A koszovói szerbek számára széleskörű területi és politikai autonómiát követelnek, egy ún. Koszovó-Metóhia Szerb Községeinek Autonóm Közösségének kialakítását. Ebbe beletartoznának Észak-Koszovón kívül azok a szerb többségű enklávék is, amelyek szigetszerűen találhatóak a tartomány egyéb részein (pl. Gračanica, Štrpce, Gora stb.). A spanyolországi Katalónia mintájára képzelik el az autonómia kialakítását. A délvidéki magyar közösség fogyási folyamatának megfordítása és gazdasági-kulturális helyzetének pozitív megváltoztatása érdekében nekünk is szükségünk van széleskörű területi autonómiára Délvidéken!
A koszovói szerbek autonómiája kiterjedne az oktatás, az egészségügy, a bíróságok, a belügyek, a sport, a kultúra, a tájékoztatás, a természetvédelem, a terület- és településfejlesztés, az erdőgazdálkodás, a bányászat, az energiaipar, a telekommunikáció, a kereskedelem, a gazdasági politika, a pénzügyi politika, a finansziális és más területekre. A platform továbbá előlátja, hogy az autonóm közösség közvetlen kapcsolatot tarthasson fel Belgráddal, és onnan hozzárendelt költségvetési eszközöket kaphassanak. Az autonóm szerb közösség maga döntene a szimbólumaik megválasztásáról és használatáról is. A belső szerveződés egyéb elemeiről, mint a különböző szervek és testületek megválasztásának módja, politikai párbeszéd útján határoznának.
Mi sem kérünk semmi mást, mint amit a saját nemzettársainak megkíván a szerb kormány: Magyar Autonóm Körzet kialakítása Délvidék magyarok által többségben lakott területein! A 2008-as Magyar Koalíció pártjai és a Magyar Remény Mozgalom (MRM) programjában szerepel a következő elképzelés:
Az MRM síkra száll azért, hogy számos európai országhoz hasonlóan, a régióvá válás alulról felfelé építkező modellje alapján kerüljön Szerbiában is bevezetésre a regionális önkormányzati rendszer. Koncepciónk értelmében a választott képviselő-testülettel, a testület által megválasztott végrehajtó szervvel, önálló vagyonnal és saját bevételekkel rendelkező regionális önkormányzat létrehozásáról, illetve az ahhoz való csatlakozásról a régió választópolgárai népszavazás útján döntenek.
Az MRM határozott elképzelése a Magyar Autonóm Körzet megteremtése, amely Ada, Csóka, Kishegyes, Magyarkanizsa, Óbecse, Szabadka, Topolya, Törökkanizsa, Törökbecse, Temerin és Zenta községeket és a magyarok által többségében lakott településeket ölelné fel. Az így létrejövő magyar többségű régió ötvözné a magyar közösség etnikai alapú területi autonómia iránti igényét a modern európai regionalizmus eszméjével. A magyarok által többségében lakott szórványszigetek, vagy az elsődlegesen kialakított területi egységen kívül eső más települések, amelyek Vajdaság különböző részein találhatóak, népszavazás útján dönthetnek, hogy közigazgatásilag és jogkörileg a Magyar Autonóm Körzethez tartozhassanak. E településcsoportokhoz való viszonyulásról külön rendelkezésekre van szükség.
Az MRM a hatáskör-telepítési rendszert az állami és tartományi szervek által jelenleg gyakorolt, de regionális szinten hatékonyabban ellátható hatáskörök decentralizálásával, továbbá a helyi önkormányzatok jogkörébe tartozó egyes feladatok ellátásának regionális szintre való emelésével tartja megvalósíthatónak.
A regionális önkormányzat feladatkörébe tartozik:
- a régió területfejlesztési koncepciójának és operatív programjainak a kidolgozása, a településfejlesztési tervek összehangolása,
- a regionális jelentőségű infrastruktúra koordinált fejlesztése,
- a terület gazdaságának és mezőgazdaságának összehangolt fejlesztése,
- a hivatalos használatban lévő nyelvek egyenrangú használatának biztosítása,
- az erdő-, a víz-, energia- és hulladékgazdálkodás, továbbá a környezetvédelem egyes feladatai,
- a régió egészségügyi, oktatási és művelődési intézményrendszerének a teljes jogkörű működtetése és részleges pénzelése,
- a regionális önkormányzat által alapított intézmények fenntartása,
- egyéb, az állam, a tartomány, illetve a régió területén működő önkormányzatok által a regionális önkormányzat hatáskörébe utalt kérdések.
Ha a Koszovó Platform hivatalossá és elfogadottá válik, akkor megnyílik a délvidéki magyar területi autonómiáért indított politikai küzdelem, amelyre eddig semmiféle nyitottság nem volt Szerbiában. Az új helyzet azonban mérföldkő lehet ebben a kérdésben, és a párbeszéd elkerülhetetlen lesz. A nemzetiségi alapon szerveződött területi autonómiák régiói az Európai Unió zászlóshajói, húzóerők pénzügyi-gazdasági értelemben. Az államnak pedig gazdasági fellendülésre és fejlődésre van szüksége. Fel kell tehát ismerni a területi önrendelkezés megkerülhetetlenségét, amely nem csak a magyarság számára, hanem minden, az érintett területen élő nemzetiség számára csak pozitívumokkal járna.
László Bálint
az MRM elnöke
________________________________________________________________________________

 

 

Magyar Remény Mozgalom – Magyarkanizsai Községi Szervezet
Közlemény, 2012. november 26.

 

 

Ez még véletlenül sem beruházásbarát lépés!

 

 

 

 

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) Magyarkanizsai Községi Szervezete sérelmezi, hogy a község vezetése a soron következő, harmadik képviselő-testületi ülés során egy újabb döntéssel akarja megnehezíteni az amúgy sem túl fényes befektetési és beruházási hajlandóságot a községben. A helyi többségi koalíció ugyanis arra készül, hogy a néhány éve még a szerb államtól, pontosabban a honvédelmi minisztériumtól borsos pénzért megvásárolt magyarkanizsai laktanyát áron felül kínálja eladásra üzleti beruházók, cégek számára.
Mint ismeretes, a laktanya az 1990-es évek előtt még a Budućnost (Jövő) építőipari vállalat telephelye volt, és rengeteg helyi lakosnok adott munkát. A gyár tönkrement, és ekkor rendezkedett be a hadsereg az objektumba. A hadkötelezettség meszüntével felszámolták a helyőrséget Magyarkanizsán és a közeli Zentán is. A szomszédos községben azonban korábban született a község és az állam között egy olyan megállapodás, amely szerint a hadsereg városból történő kivonulása után a község az ingatlan nagyobb részét ingyen és bérmentve visszakapja. Ezzel ellentétben Magyarkanizsa vezetése 80 millió dináros kölcsönt vett fel, hogy aztán 753 392 euró értékben megvásárolja a laktanyát az államtól. Azóta semmilyen beruházásra vagy fejlesztést szolgáló lépésre nem került sor az érintett területen.
Most a községi hatalom arra készül, hogy teljes egészében vagy részenként eladja a laktanyát és a hozzá kapcsolódó területeket, összesen 5,4 hektárt. Ők is tisztában vannak azzal, hogy Magyarkanizsa területén ez az egyetlen olyan hely, ahol nagyobb telephelyigényű vállalkozások működhetnének, ezért érthetetlen, hogy miért akar a község 1 050 000 eurót elkérni a beruházóktól a laktanyáért.
A beruházni kívánó vállalkozások komoly és megalapozott mérlegelést követően fektetnek csak be egy-egy (számukra) új településen, és a legkedvezőbb anyagi, emberi erőforrás és infrastruktúrális körülményeket keresik. A Dunától délebbi és egyes délvidéki községek is adókedvezményeket, ingyenes vagy minimum kedvezményes telephelybérleti és vásárlási lehetőségeket biztosítanak, annak érdekében, hogy növeljék a helyi szintű foglalkoztatottságot, csökkentsék a munkanélküliséget. Melyik beruházó számára lehet vonzó egy ilyen feltételeket kínáló község? A válasz sejthető. Ezért kéri az MRM az önkormányzatot, vegye fontolóra a laktanya kérdésének újratárgyalását, még mielőtt tovább rontana a helyi lakosság helyzetén.
Az MRM magyarkanizsai szervezetének nevében,

Horváth Dániel, községi tanácsnok

 

___________________________________________________________________________

 

 

Az MRM támogatja Vajdaság köztársaságot

 

 

 

 

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) célja a délvidéki magyarság lehető legszélesebb önrendelkezésének kivívása. Minden olyan kezdeményezést és javaslatot, amely közelebb vihet bennünket ennek eléréséhez, üdvözlünk és támogatunk, attól függetlenül honnan származik és kitől ered. Ebből kifolyólag mindenképpen előremutatónak és támogathatónak tartjuk a Vajdasági Klub nevű szervezet azon kezdeményezését, hogy sor kerüljön Vajdaság alkotmányos revíziójára.
Mint ismeretes, a Vajdasági Klub nyilatkozata szerint Szerbia föderációként működne, amelynek egyik köztársasága Vajdaság (Délvidék) lenne. Az említett nyilatkozat szerint ,,Vajdaság 1918 óta, amikor a Jugoszláv Királyság részévé vált, magas árat fizet a Szerbiával való együttélésért, mert az gátolja fejlődését, gazdasági kiaknázását, ugyanakkor diszkriminatív módon viszonyul a tartományhoz. Vajdaság ma Szerbia belső gyarmata, az egyenrangúság hiánya pedig a tartós instabilitás forrása. Az új alapokra helyezett közös jövő csakis Szerbia és Vajdaság egyenlőségén és egyenrangúságán alapulhat”.
A fenti megállapítással aligha lehet vitatkozni. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen föderáció a jelenlegi szerbiai politikai klíma mellett nem jöhet létre egyik napról a másikra, de kitartó törekvéssel és megfelelő társadalmi támogatottság mellett ez az elképzelés mégis megvalósítható. Ha Délvidék köztársasággá válna, az itteni magyarság önrendelkezéséért vívott küzdelmet könnyebben és gyorsabban vihetnénk sikerre. A délvidéki magyarok életszínvonala és jogai pedig jóval magasabb szintre kerülnének.
Ezzel a megoldással Szerbia sem járna rosszul, hiszen az erősebb Délvidék kétségkívül pozitív hatással lenne az egész föderáció fejlődésére. Jelenleg Délvidék gyengítése folyik, miközben Szerbia sem fejlődik, mi több, folyamatosan hanyatlik gazdasági értelemben és az élet más területein is.
______________________________________________________________________

 

 

Kedves Barátunk!

 

 

 

 

Olyan időkben, amikor egy közösség életét problémák sora terheli, és a jövőképét olyan
emberek festik rózsaszínűre, akik az utóbbi 17-22 év alatt maguk feleltek a délvidéki
magyarság sorsáért, a polgárok kezében hatalmassá duzzadt a döntés felelőssége.
Rémisztő mértékben felgyorsult a magyarság civil életének, egyházi közösségeinek és
gazdasági tényezőinek egy kaptafára formálása, olvasztótégelybe való erőltetése.
És milyen célt szolgál mindez? Talán valami nemes feladatról van szó? A délvidéki
magyarság megmentésére és felemelésére tett kísérlet? Sajnos, nem! Ezek a
folyamatok a délvidéki magyar polgárok függőségéhez vagy elriasztásához vezetnek.
Függőség, amely a pártkönyvecskékhez és a sikeres pályázati forrásokhoz kötöttek.
Vagy elriasztás, amely a saját nemzetünktől való elidegenedéshez és a szerb pártokhoz
való csatlakozáshoz, illetve átszavazáshoz fog vezetni.
A szavazatmaximalizálás és a hatalmi pozíciók megerősítése közben olyannyira
elragadtatták magukat a szóban forgó ,,vezérpártnál”, hogy már a nemzetiségi jelleget is
kezdik háttérbe szorítani. A kisebbségi/nemzetiségi párt kezd átalakulni egy vegyes,
magyar-szerb ,,multikulti” tömörüléssé, és ennek ékes példái a belgrádi, hódsági és
óbecsei alapszervezetekben (meg még ki tudja milyen helyeken) zajló folyamatok.
Veszélyes dolgok ezek, mert a magyar érdekvédelem szétverésének első lépéseiről van
szó, ahogyan Felvidék példája is megmutatta már.
A belgrádi és újvidéki központú szerb pártok pedig kapva kapnak az alkalmon, és újból
a magyar szavazatokra pályáznak. Sajnos, nem esélytelenül, hiszen a korábbi
választásokon a délvidéki magyar szavazatok közel felét besöpörték maguknak.
Nyilván, a gazdasági és anyagi jellegű ígéretek vonzóan hatnak az elszegényedett
magyarság köreiben. Nem beszélve a már említett agresszív vezérpárti törekvésekről,
amelyek köszönő viszonyban sincsennek a magyarság valós, nemzeti érdekeivel.
Itt lép a képbe a Magyar Remény Mozgalom. Alulról szerveződő, tiszta múltú és
nemzetileg elkötelezett szervezet, amelynek tagjai a nulláról indulnak és az ismertetett
körülmények között próbálják megállni a helyüket, és tartást adni a délvidéki magyarság
számára. Minket nem kötnek és nem is fognak kötni semmiféle háttéralkuk, mocskos
politikai egyezségek és önző magánérdekekből fakadó mesterkedések! Reálisan látjuk
a szerbiai viszonyokat, a magyarság rossz helyzetét és a sokasodó teendőket. Minderre
van programunk, emberállományunk és elkötelezettségünk! Természetesen,
szükségünk van a polgárok, az Önök támogatására is! Enélkül nem megy!

_______________________________________________________________________

 

 

Magyar Remény Mozgalom
VÁLASZTÁSI PROGRAM – 2012.

 

 

 

 

Magyar Remény Mozgalom (MRM) – Választási program – 2012. – www.mrm.rs
1. Általános bemutatás
A Magyar Remény Mozgalom (PMN - MRM) (szerbül: Ïîêðåò ìààðñêå íàäå /
Pokret maðarske nade) szerbiai, délvidéki magyar kisebbségi politikai szervezet, amelynek
alapító elnöke László Bálint.
A Magyar Remény Mozgalom (MRM) a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti kisebbség
pártja, amely azzal a céllal jött létre, hogy képviselje a szerbiai magyar nemzeti közösség
érdekeit, védje és bõvítse jogait, továbbá, hogy nyelvében, kultúrájában, társadalmi és
gazdasági vonatkozásban összekösse az anyaországával, a Kárpát-medence és a világ
magyarságával, és olyan élhetõ jövõképet alakítson ki a szerbiai magyarság számára, amellyel
megfordíthatóak a negatív politikai, demográfiai, gazdasági és társadalmi folyamatok.
A Magyar Remény Mozgalom (MRM) délvidéki magyar kisebbségi párt, amely azzal a
céllal jött létre, hogy képviselje mindazon célokat, amelyekre a délvidéki magyar közösségnek
rövid, közép- és hosszú távon szüksége van a fejlõdéshez és fennmaradáshoz.
A Magyar Remény Mozgalom elsõsorban olyan kérdésekre helyez hangsúlyt, amelyek
közvetlenül érintik a tagság, és egyáltalán a délvidéki magyarság hétköznapjait.
Nemzettársaink problémáinak összegzése, elemzése és a megoldások keresése mellett, az
MRM emberközelbe hozza programját és alapelveit. Ezek legfontosabb tételei és üzenetei
közérthetõ formában kerülnek a tagság és a polgárok elé. Az MRM akciópárt jelleggel
tevékenykedik, tehát nem csak politikai megnyilatkozásokkal él, de megmozdulásokat, kézzel
fogható eredménnyel járó reális akciókat is szervez a tartomány és egyúttal az élet különbözõ
területeit érintve.
Az MRM küzdelmének megértése, átérzése és az abban való részvétel nem a kiégett,
önmagával társalgó, vélt vagy valós szûkebb értelmiségi csoport privilégiuma, hanem minden
velünk tartó polgár joga kell, hogy legyen. Fontos, hogy a meglévõ és leendõ tagság megértse,
az MRM nem a mindennapi politikai játszmák sûrû ködfátyla mögött akar tevékenykedni,
hanem a sokunkat érintõ konkrét kérdésekre keres választ és megoldást, tehát valóban az itteni
magyarságnak próbál segíteni.
Ahhoz, hogy az MRM megõrizze alakulásakor meghatározott arculatát és elveit,
mindenképpen szükség mutatkozott bizonyos mûködési és elbírálási technikák bevezetésére.
Ezek szerint az MRM tagja nem lehet olyan személy, aki élete során bármilyen funkciót
betöltött a kommunista-szocialista érában, valamint, akirõl bizonyítható, hogy anyagi vagy más
megfontolásból sokszor változtatta politikai nézeteit, illetve különbözõ politikai
szervezetekben fordult meg.
Délvidéken nyilvánvaló a szociális kérdések megoldatlansága, a nemzeti érdekeink,
valamint emberi jogaink és méltóságunk sárba tiprása egy olyan kétkulacsos vezetés részérõl,
amely nem tudja, de nem is akarja megfelelõen végezni dolgát , hatalmát protekcionizmusra és
korrupcióra építi. A településeinken a mortalitás nagyobb mint a natalitás, munkahely híjján
sokan emigrálnak, az elkobzott vagyonok visszaadása továbbra is csak ígéret a szájukban
azoknak a politikusoknak, kik elõdei maguk is az elkobzók kiszolgálói voltak.
2. Területi autonómia – Magyar Autonóm Körzet
Az MRM síkra száll azért, hogy számos európai országhoz hasonlóan, a régióvá válás
alulról felfelé építkezõ modellje alapján kerüljön Szerbiában is bevezetésre a regionális
önkormányzati rendszer.
Koncepciónk értelmében a választott képviselõ-testülettel, a testület által megválasztott
végrehajtó szervvel, önálló vagyonnal és saját bevételekkel rendelkezõ regionális
önkormányzat létrehozásáról, illetve az ahhoz való csatlakozásról a régió választópolgárai
népszavazás útján döntenek.
Az MRM határozott elképzelése a Magyar Autonóm Körzet megteremtése, amely Ada,
Csóka, Kishegyes, Magyarkanizsa, Óbecse, Szabadka, Topolya, Törökkanizsa, Törökbecse,
Temerin és Zenta községeket és a magyarok által többségében lakott településeket ölelné fel.
Az így létrejövõ magyar többségû régió ötvözné a magyar közösség etnikai alapú területi
autonómia iránti igényét a modern európai regionalizmus eszméjével. A magyarok által
többségében lakott szórványszigetek, vagy az elsõdlegesen kialakított területi egységen kívül
esõ más települések, amelyek Vajdaság különbözõ részein találhatóak, népszavazás útján
dönthetnek, hogy közigazgatásilag és jogkörileg a Magyar Autonóm Körzethez tartozhassanak.
E településcsoportokhoz való viszonyulásról külön rendelkezésekre van szükség.
Az MRM a hatáskör-telepítési rendszert az állami és tartományi szervek által jelenleg
gyakorolt, de regionális szinten hatékonyabban ellátható hatáskörök decentralizálásával,
továbbá a helyi önkormányzatok jogkörébe tartozó egyes feladatok ellátásának regionális
szintre való emelésével tartja megvalósíthatónak.
A regionális önkormányzat feladatkörébe tartozik:
- a régió területfejlesztési koncepciójának és operatív programjainak a kidolgozása, a
településfejlesztési tervek összehangolása,
- a regionális jelentõségû infrastruktúra koordinált fejlesztése,
- a terület gazdaságának és mezõgazdaságának összehangolt fejlesztése,
- a hivatalos használatban lévõ nyelvek egyenrangú használatának biztosítása,

- az erdõ-, a víz-, energia- és hulladékgazdálkodás, továbbá a környezetvédelem egyes
feladatai,
- a régió egészségügyi, oktatási és mûvelõdési intézményrendszerének a teljes jogkörû
mûködtetése és részleges pénzelése,
- a regionális önkormányzat által alapított intézmények fenntartása,
- egyéb, az állam, a tartomány, illetve a régió területén mûködõ önkormányzatok által a
regionális önkormányzat hatáskörébe utalt kérdések.
3. Személyi elvû magyar (perszonális) autonómia
Az MRM a délvidéki politikai színtéren törekszik a jelenlegi, a vajdasági magyar
egypártrendszer jegyeinek demokratikus feloldására és kiküszöbölésére, valamint a nemzeti
tanácsoknak a tényleges autonómia irányában történõ fejlesztésére. Ebbõl a szempontból
irányadónak tekinti a magyar, horvát, szlovák, bosnyák és más szerbiai kisebbségi pártok nyílt
levelét a szerb miniszterelnöknek, illetve Szerbia elnökének, amelyekben a nemzeti tanácsokról
szóló törvény módosításáért küzdenek.
Emlékezetes, hogy e kisebbségi pártok, a nemzeti tanácsokról szóló törvény súlyos
politikai hiányosságai okán javasolják a
- kisebbségi választói névjegyzéknek az általános választói névjegyzék kivonataként, az
állami szervek részérõl történõ felállítását és karbantartását;
- kisebbségi pártok, valamint a hivatalos kisebbségi választási névjegyzékben szereplõ
polgárok csoportjainak kizárólagos jelöltállítási jogának elismerését;
- háromgyökerû jelölési mechanizmus kiiktatását, amely a gyakorlatban lehetõvé tette,
hogy a szerb pártok által létrehozott civil szervezetek tagjai is bekerülhettek a nemzeti
tanácsokba;
- a törvénymódosítást követõen a nemzeti tanácsok tagjainak azonnali újraválasztását.
Ezek a változások lehetõvé tennék, hogy valóban legitim és legális nemzeti tanácsok
jöjjenek létre, tényleges jogkörökkel. Ez az egyetlen esély arra, hogy e testületek feltárják,
kifejezzék és legitim módon képviseljék a magyar nemzeti közösségek önazonossághoz fûzõdõ
alapérdekeit.
Az MRM követeli a magyarországi támogatások jelenlegi pártfüggõségének
megszûntetését. Tényleges megoldásnak az számít, ha a támogatások és az egyéb
Magyarországhoz kötõdõ döntéshozatalok rendszerében a kedvezményezettek elsõsorban
magyar kettõs állampolgárok, vagy azok legyenek, akik az erre vonatkozó kérelmet már
átadták.

4. Vajdasági tartományi autonómia
A mai Vajdaság, a hajdani történelmi Magyarország délvidéki területi egysége, amely
több mint ezer évig képezte a Magyar Királyság szerves részét, 1920 óta tartozik Szerbiához,
illetve korábban a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, majd a szétesett Jugoszláviához. A
Trianonban meghatározott igazságtalan területi felosztásokat követõen a szerbség, amely
kisebbség volt a Vajdaságban, az 1945-ös délvidéki magyarság ellen elkövetett pogromot
követõen lassú asszimilációs politikát indított el. Délvidék a múlt század második felének nagy
részében bizonyos szintû autonómiát élvezett Jugoszláviában. Ezt a Miloševiæi-rendszer a
balkáni háborúk kitörése elõtt megvonta a tartománytól, és csak látszólagos önrendelkezését
hagyta meg.
Egy új délvidéki statútum számos téren bõvíthetné ezt az autonómiát, de
legmeghatározóbb pontja a tartományban megtermelt gazdasági javak, jövedelmek nagyobb
részének a helyben tartását szolgálhatnák. A belgrádi politika eddigi megnyilvánulásai a
központosított államberendezkedés jeleit mutatják.
Az MRM-ben úgy gondoljuk, hogy a XXI. századra már Vajdaság autonómiájának
kérdése nem elsõsorban magyar, hanem szerb kérdés, hiszen a szerbség a tartomány
lakosságának többségét alkotja. Ennek ellenére, az európai decentralizációs folyamatok
követése érdekében fontosnak tartjuk a tartományi autonómia bõvítését. Követelni és
támogatni fogjuk Vajdaság törvényhozói, végrehajtási és igazságszolgáltatási autonómiájának
biztosítását.
Vajdaságnak új köztársasági és tartományi alkotmányra van szüksége, amely pontosan
felsorolja és rögzíti a modernkori emberi és kisebbségi jogokat, az itt élõ õshonos nemzeteket
államalkotóknak ismeri el, szavatolja a törvényhozási és végrehajtási jogot, önálló
költségvetéssel, független bíróságokkal, saját vagyonnal és adókivetési joggal rendelkezik.
5. Közigazgatási-önkormányzati reform és települési önkormányzatok
A magyarok lakta községi önkormányzatok, városok és falvak, hosszú évtizedek során
a kirekesztés sorsára jutottak. Anyagiak, humánerõforrás és politikai akarat nélkül
településeink és vidékeink nagy része a lehetõségeikhez képest mélyen a szomszédos országok
regionális szintje alatt van.
Elengedhetetlennek tartjuk a nyugati országokban már bevált rendszerként mûködõ
kistérségi régiók meghatározását, a hozzájuk fûzõdõ jogszabályok megalkotását. A mai
szerbiai községi közigazgatás túlságosan elnagyolt beosztású, ráadásul ezeket az
önkormányzatokat a központi vezetés számos területen korlátozhatja mûködésében és
finanszírozásában. Az önkormányzatok saját vagyonainak visszaállítása, illetve egy szélesebb
hatásköri és finanszírozási rendszer kiépítése jogos követelés.
A kilencvenes évek eleje óta fennálló közigazgatási körzeti rendszert felül kell
vizsgálni. Elsõ lépésként Magyarkanizsa, Zenta, Ada kerüljön ki a bánáti központosítás
kötelékébõl és alkosson közigazgatási körzetet, vagy kerüljön vissza az Észak-Bácskai
Körzetbe.
Az európai decentralizációs folyamatokkal összhangban növeljék az önkormányzatok
döntéshozatali és a területén található vagyon feletti jogkörét. Azokban az önkormányzatokban,
ahol az MRM képviseletet szerez törekedni fog arra, hogy létrejöjjenek a magyar
önkormányzati társulások.
Az EU külügyminiszterei tanácsának 51. záradéka értelmében Szerbiának különös
figyelmet kell fordítani a nemzeti kisebbségeket érintõ diszkrimináció megszüntetésére és a
gazdasági feltételek javítására, valamint az integrációs folyamatban Szerbiának el kell végeznie
a valós decentralizációt, Szerbia valódi regionális átszervezését, az önkormányzati rendszer
átszervezését, ennél fogva az alkotmány módosítását is.
Az MRM meggyõzõdése, hogy a decentralizáció és a szubszidiaritás elvének
maradéktalan tiszteletben tartásán alapuló hatáskör-telepítési és finanszírozási rendszer
bevezetése, valamint az önkormányzatok vagyonának visszaállítása mellett, elengedhetetlen
az önkormányzati rendszer átfogó felülvizsgálata.
A helyi demokrácia kiteljesedése nem valósulhat meg a közvetlenül választott
polgármester intézményének, továbbá az önkormányzati képviselõk egyéni (többségi)
rendszerben történõ megválasztásának a visszaállítása nélkül sem.
Szerbia aláírta a települési önkormányzatokra vonatkozó nemzetközi egyezményt,
amelynek a végrehajtását követeli az MRM. Tekintettel a területi szétszóródására, a magyarság
elemi érdeke az új önkormányzati törvény meghozatala. Ez szavatolná, többek között a
szórványban lévõ magyar többségû településekben a gazdasági, kulturális, anyanyelvi,
iskoláztatási lehetõségek megmaradását, fejlõdését.
6. Szavatolt képviselõi helyek – részarányos képviselet
Nyilvánvaló tény, hogy a kisebbségi politizálás nem említhetõ egy dimenzióban a
többségi pártok mozgásterével. A szerb pártok versenypártok, akik a szavazatok
maximalizálására törekszenek. Számos választáson bebizonyosodott, hogy a délvidéki nemzeti
közösségekben keltett félelemérzet, illetve a haszonnal kecsegtetõ ígéretek hatására a belgrádi
vagy újvidéki központú szerb pártok sok kisebbségi szavazatot szereztek meg. Az is
megmutatkozott, hogy ezek a pártok, illetve a különbözõ nemzeti közösséghez tartozó
képviselõik nem tudják, nem is akarják képviselni a saját nemzetiségük ügyeit.
Az MRM síkra száll a kisebbségek politikai autonómiájának megteremtése céljából a
nemzeti közösségek számarányos parlamenti képviselete intézményének a bevezetéséért,
Szerbia Alkotmánya 100. és 180. szakaszával összhangban.
Autonómia-koncepciónk értelmében a magyar közösséget megilletõ köztársasági
parlamenti és tartományi képviselõházi mandátumok a magyar közösség politikai
szervezeteinek a részvételével lezajló többpárti választáson kerülnek kiosztásra. A választási
eljárásban aktív és passzív választójoggal a magyar választói névjegyzéken szereplõ
választópolgárok rendelkeznek.
A magyar közösséget a köztársasági és a tartományi parlamentben a legutóbbi
népszámlálás adatai alapján a lakossági számarányoknak megfelelõ számú szavatolt képviselõi
hely illeti meg.
A kisebbségi választói névjegyzéket a szerbiai belügyi szerveknek kell létrehozniuk, a
legutóbbi népszámlálási adatok és a választópolgárok névjegyzéke alapján. A lista elõkészítése
bizalmas. A választások elõtt 30 nappal a belügyi szervek postai úton értesítik a listán szereplõ
személyeket, valamint minden helyi közösségben kifüggesztik a kisebbségi választói
névjegyzéket. A polgároknak 20 nap áll rendelkezésükre, hogy saját döntésükbõl
leiratkozzanak róla, illetve, ha nem szerepelnek, akkor jelezzék a feliratkozási szándékukat. Az
így elkészült kisebbségi választói névjegyzék és a képviselõségi jelöltlista biztosítaná a
számarányos magyar képviseletet minden érintett szinten.
7. Magyar állampolgárság
A Magyarország által meghozott állampolgársági törvény értelmében a könnyített úton
történõ honosítási és visszahonosítási eljárással a határon túli magyarok újra magyar
állampolgárok lehetnek, anélkül, hogy el kellene hagyniuk szülõföldjüket. A kérelmeket
minden magyarországi külképviseleten és magyarországi önkormányzatban át lehet adni.
A kérelmek elbírálása során két nagyobb szûrõt alkalmaznak: a magyar nyelv ismerete
és a nemzetbiztonsági átvilágítás. A nyelvismeret mértéke esetében pozitív megkülönböztetést
kell alkalmazni a szórványból és vegyesházasságokból származó igénylõk esetében, míg a
nemzetbiztonsági átvilágítás során figyelmen kivül kell hagyni a különbözõ, évtizedekre
visszanyúló titkos dossziék és jelentések azon részeit, amelyek egyes személyeket
,,szélsõségesnek” minõsítettek, csupán azért, mert anyaországi vagy határon túli jobboldali,

nemzeti szervezetben tevékenykedtek, tevékenykednek. Természetesen, a besúgókkal, a
különbözõ titkosszolgálatokkal együttmûködõ és büntetett elõéletû, közveszélyes személyekkel
szemben továbbra is jogos lenne az állampolgársági kérelem elutasítása.
A magyar állampolgárok, lakhelyüktõl függetlenül, teljes választói joggal kell, hogy
rendelkezzenek. Nem létezhet elsõrendû és másodrendû magyar állampolgár. Ennek
értelmében, biztosítani kell a határon túli magyar szavazóknak is a választás lehetõségét. A
választópolgárokat megfelelõ módon kell tájékoztatni a magyarországi választásokról a
választások idõpontjának kiírásától a hivatalos választási eredmények kihirdetéséig.
8. Nemzetiségek közötti viszonyok
A világ nagy részén Szerbiát egy olyan országként tartják számon, amely ugyan Európa
szerves része, mégis magas az etnikai alapú frusztrációk és incidensek aránya. Súlyos
esetekben háborúkhoz, etnikai alapú leszámolásokhoz vezettek ezek a konfliktusok. A
Szerbiában élõ szinte összes kisebbség az évek során ki volt téve valamilyen atrocitásnak. Ez
alól a délvidéki magyarság sem kivétel. Sõt, Délvidéken a legtöbb nemzetiségi alapú
inzultusnak, támadásnak, illetve provokációnak a magyarok voltak kitéve, szinte mindig a
többségi nemzet részérõl.
Az MRM elismeréssel szól az emberi jogi szervezetek dokumentációs munkájáról,
mivel a szerb rendõri szervek nem képesek, vagy nem akarnak megoldást keresni a
támadásokra, és ezáltal a bûnösök nem bûnhõdnek. Sajnos, azonban a helyzetet még inkább
súlyosbítja, hogy a felderítetlen és be nem jelentett támadások tömkelege mellett, az esetleges
magyarok által elkövetett kilengéseket embertelen szigorral büntetik a szerbiai törvényszékek.
Az évek során a magyarok ellen elkövetett bántalmazásoknak voltak hullámvölgyei és
hullámhegyei, de a probléma továbbra is létezik.
Az MRM mindent megtesz annak érdekében, hogy a nemzetiségek közötti etnikai
viszonyok nyugodtak és rendezettek legyenek. A kérdés kétoldalú támogatottságot igényel. A
szerbiai belügyi szervek következetes, erélyes fellépése szükséges az incidensek
kezdeményezõivel szemben. Úgy gondoljuk, hogy a többnemzetiségû környezet megkívánja a
másik fél nyelvének ismeretét is. Sokat segíthetnek az etnikai viszonyokon a szerb-magyar és
magyar-szerb nyelvtanfolyamok is, valamint a magyar mint környezetnyelv kötelezõ oktatása
az iskolákban. Indokolt esetekben, meghatározott munkahelyeknél kötelezõvé kell tenni a
magyar nyelv ismeretét. Ez elsõsorban az állami intézményekre érvényes, ott, ahol a
nemzetiségi arányok miatt ez rendkívül nagy jelentõséggel bír és nélkülözhetetlennek
minõsíthetõ.
A menekült és más országokból kitoloncolt személyeket oda telepítsék, költöztessék
vissza, ahol korábban életvitelszerûen laktak. Ha ez nem lehetséges, akkor a legközelebbi
község területére. A nemzetiségi arányos erõszakos megváltoztatását a szerb alkotmány és
nemzetközi egyezmények is tiltják, melyeket Szerbia is aláírt.
9. Magyar-magyar szervezeti kapcsolatok
A szerbiai plurális kisebbségi rendszernek számos torzulása és hibája van, de
hivatalosan adottak a keretek a belsõ kisebbségi demokrácia kibontakozásához. A délvidéki
magyarság nagy részének a véleménye szerint a többpártrendszer megosztottságot és
leforgácsolódást eredményez az érdekérvényesítés területén. Az MRM véleménye az, hogy egy
pártot, egy érdekvédelmi szervezetet elsõsorban annak tevékenysége, aktivitása,
eredményessége, és nem utolsó sorban nagysága, ereje határoz meg. Ha ilyen szempontok
szerint tekintünk az általános délvidéki magyar politikai palettára, akkor elmondhatjuk, van
min javítani, és a kisebbségi politizálást nem a pártok száma alapján kell megítélni.
Az MRM-ben úgy gondoljuk, hogy a nemzet sorsát érintõ fontos kérdésekben
konszenzusra van szükség. Ebben pártunk partner kíván lenni. Azzal is tisztában vagyunk,
hogy sok helyzetben a már fent említett pártelbírálás alapján lehet a tárgyalási pozíciókat
meghatározni. Ezzel minden felelõsen és reálisan gondolkodó pártvezetõnek tisztában kell
lennie. Az MRM vezetése hajlandó együttmûködni meghatározott ügyek, témák esetében más
magyar párttal, illetve pártokkal, amennyiben a tárgyalási feltételeket minden oldalról sikerül
lefektetni, és azokat betartatni.
A választásokon az MRM nyitott más független, civil és politikai szervezetekkel való
együttmûködésre. Az esetleges együttmûködésre az aktuális politikai-társadalmi helyzet, illetve
a nép akarata is kihatással van, de mindenek elõtt a párt tagjai által támogatott program
megvalósítása az, ami befolyásolja az ezzel kapcsolatos döntéseket.
10. Külhoni és külföldi kapcsolatok
A trianoni tragédia óta a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági és nemzeti értelemben
darabokra hullott. A különbözõ országokban rekedt magyarok közötti kapcsolattartás hosszú
idõre megszakadt, majd a rendszerváltás után akadozva újraindult. Természetesen, itt
elsõsorban anyaországi és külhoni magyarok közötti kapcsolatokról beszélhetünk. Az MRM
álláspontja szerint az egész Kárpát-medence magyarságának sorsa összefügg. A határon túli
magyarság érdekei, a különbözõ régiókban, sok ponton egybevágnak. Az anyaországi
támogatásra és a kölcsönös segítségnyújtásra pedig nagyon nagy szüksége van
mindannyiunknak.
Az MRM mentesülni kíván a szocialista-kommunista éra alatt nevelkedett káderektõl,
és magától a gondolkodásmódtól is. Ezért, amikor a külkapcsolatok ápolásáról beszélünk, ki
kell mondani, hogy tárgyalópartnernek, együttmûködõ szervezetnek, illetve személynek
elsõsorban olyanokra gondolunk, akik következetesen képviselik a magyarság ügyét, nem
simulnak a többségi nemzet mindenkori hatalmi rendszeréhez, nem alkalmaznak kommunista
módszereket ügyeik intézésében, és akikrõl az évek során bebizonyosodott, hogy
szavahihetõek.
Az MRM mint délvidéki magyar párt, amely gondolkodásmódjában nemzeti jobboldali,
de ugyanakkor az itteni magyarság teljes egészének problémáival foglalkozó szervezet,
elsõsorban olyan pártokkal, szervezetekkel és személyekkel kíván külkapcsolatokat ápolni,
akik elvi és gyakorlati segítséget akarnak nyújtani az MRM programjának megvalósításához.
11. Gazdaságfejlesztés, mezõgazdaság és munkahelyteremtés
Az MRM követeli a mindenkori szerb hatalomtól, hogy a magyarok által lakott
területeken, amelyek láthatóan és bizonyíthatóan a legelhanyagoltabb vidékek, növeljék a
gazdaságfejlesztésre és infrastruktúra fejlesztésre szánt pénzeszközöket, és a nehéz helyzetben
lévõ kis- és középvállalkozások támogatási rendszere is épüljön ki.
A mezõgazdasági földterületekkel rendelkezõ polgárok egyre nehezebben juthatnak
hozzá föld alapú támogatásaikhoz. Kérjük az államot, hogy tisztázzák és egyszerûsítsék le ezt a
fajta támogatási rendszert.
Egyebek között, követeljük, hogy a foglalkoztatás terén alkalmazzák a részarányosság
elvét az állami intézményekben (különösen a rendõrség kötelékeiben), vállalatokban és
közvállalatokban. Képviselni fogjuk azt az elképzelést, hogy bõvüljenek az önkormányzatok
tulajdonjogai, fõként a használaton kívül lévõ állami vagyontárgyak esetében követelni fogjuk
ezeknek az önkormányzatokra történõ átruházását, valamint az új (zöld-mezõs) és már alappal
rendelkezõ (barna-mezõs) beruházások megindításához szükséges földterületek birtokba
vételét is támogatjuk.
Támogatjuk a tömb- és a szórványmagyarság összehangolt gazdasági terveinek
kidolgozását, a határokon átnyúló gazdasági együttmûködések kivitelezését és az integráltabb
gazdaságfejlesztési politika kialakítását.
Sürgõs feladat a kezdõ vállalkozások indulását segítõ vállalkozói inkubátorházak
kialakítása minden nagyobb, magyarok által is lakott községi központban. Az állami
gazdaságfejlesztési pályázati pénzforrások elosztásánál biztosítani kell a kisebbségek
részarányos képviseletét. Az ún. primer és szekunder szektorban mûködõ vállalkozók és
vállalkozások számára szükség mutatkozik egy naprakész, könnyen hozzáférhetõ pályázatitámogatási
információs rendszer kiépítésére, hogy mezõgazdászaink és egyéb vállalkozóink
idejében értesülhessenek és felkészülve fogadhassák a megpályázható támogatásokat.
Be kell vonni a privatizációs folyamatokba a magyarság képviselõit is, mert az évek
tapasztalatai megmutatták, hogy ebbõl törekszenek kizárni a délvidéki magyarokat.
Ugyanakkor, a magyar vállalkozók és gazdák felkészültési szintjét pályázatíró-tanfolyamok
szervezésével is emelni kell. A piacokon az árusok felé a helybérleti árakat lehetõség szerint
csökkenteni kell.
Támogatjuk az adómentes diákmunka rendszerének bevezetését, amelyhez biztosítani
kell a törvényes hátteret és meg kell alakítani azokat a munkaközvetítõ diákszervezeteket,
amelyek kapcsolatot tartanának az állami szervekkel és a diákmunkásokat alkalmazni kívánó
vállalatokkal, cégekkel. Ezek a cégek bizonyos adókedvezményben részesülnének
diákmunkások alkalmazása esetén.
A legnehezebb gazdasági helyzetben levõ falusi vidékekre telepítsenek olyan nagyobb
üzemeket, amelyek képesek felszívni és foglalkoztatni az amúgy könnyen tanuló, többnyelvû,
jó munkamorállal rendelkezõ vidéki magyar lakosságot. Ezen projektumok beindításánál
kiemelt figyelmet szenteljenek a pályakezdõknek és a munkanélküli nõknek. A tervezés legyen
rendszerhû, ami egy egységes falufejlesztési stratégiához igazodna.
A Délvidék magyarok lakta részein – még akkor is, ha az illetékesek gyakran
próbálkoznak a jelenség takargatásával – átlagon felüli a munkanélküliség, és ezen belül is a
megengedettnél magasabb a magyar munkanélküliek aránya. Magyarországnak köszönhetõen,
a magyar nemzeti célokat is szem elõtt tartva, kerüljön sor az anyaországból érkezõ piaci
befektetések ösztönzésére. Biztosítani kell a munkakeresõ magyar polgárok számára a
lehetõséget, hogy elhelyezkedhessenek ezeknél a cégeknél és intézményeknél.
Falvainkban legalább egy-egy nagyobb üzem létesítése szükséges, ami biztosíthatná a
jelenleg álláskeresõ lakosság megélhetését. Az MRM adatbázist készít azokról, akik munkát
keresnek, és igyekezne minél több munkáltatóhoz eljuttatni a munkavállalók önéletrajzát és
elérhetõségét. A rászorulókat ideiglenes támogatásban próbálnánk részesíteni gyûjtõakciók
révén.
Küzdünk az egyenlõ feltételek megteremtéséért és a szürkegazdaság, meg a korrupció
visszaszorításáért. Fel kell gyorsítani a termékek, szolgáltatások megfizettetését és állami
garanciákat kell bevezetni. A gazdasági és mezõgazdasági támogatások (szubvenciók) növelése
(területalapú támogatás a kisgazdaságoknak is, a bio-gazdaságok támogatása, új technológiák
támogatása, zöld energia) elsõrendû feladat. Ehhez növelni kell a mezõgazdasági költségvetési
tételekeket. Szükségesnek tartjuk az önkormányzatok által kirótt adók, járulékok,
adminisztratív, kommunális illetékek, valamint a helyi közvállalatok árainak felülvizsgálatát.
Fejleszteni kell a magyar települések vasúti, folyóvízi hálózatát, kezdeményezni kell az
ipari parkok, vám-szabad övezetek létrehozatalát és biztosítani kell a vajdasági magyarság
szempontjából fontos zentai körzeti kórház fejlesztését. A túlzsúfolt városokban rendezzék a
parkolóhelyeket, bõvítsék a parkolási lehetõségeket.
A Délvidék területén megvalósuló projektek, beruházások és építkezések
kivitelezésénél elõnyben kell részesíteni a lokális, illetve regionális kivitelezõk pályázatait.
A fentiek mellett a következõ területeken igyekszünk segíteni a mezõgazdaságból
élõknek és mezõgazdaságban dolgozóknak:
- a kisbirtokosok területeinek védelme, a túlméretezett nagybirtokosok korlátozása,
- a szövetkezetek segítése állami pénzekbõl infrastrukturális háttér kiépítéséhez,
- a bérbeadó vagy eladó földek igazságos és részarányos elosztási rendszerének kialakítása,
- a gazdák önhibájukon kívül történõ mezõgazdasági károk azonnali pénzbeli megtérítése,
- biotermékekkel és bioenergia termeléssel foglalkozók részére nyújtandó rendszeres
támogatások biztosítása,
- jellegzetes, helyi magyar termékek, élelmiszerek termesztésének és gyártásának élénkítése.
Modern szakszervezetek: Rengeteg veszteség keletkezik a termõföldek irracionális
kihasználása miatt. Itt elõször is a sok barázdára kell gondolni. Továbbá, a számos parcella és
az azokon termõ különbözõ gabonafélék lehetetlenné teszik a vetés, illetve aratás racionális
tervezését. Képtelenek a mezõgazdasági gépek optimális kihasználására (elég arra gondolni,
hogy mennyi üresjárata van egy traktornak, illetve egy kombájnnak, miután befejezte a munkát
az egyik parcellán, mekkora utat kell megtennie a következõ parcelláig, ahol aztán folytathatja
a munkát). Emiatt idõveszteségek keletkeznek, növekszik a gépnek az amortizációja,
pocsékoltatik az üzemanyag stb.
Ezért nem lehet kihasználni a nagyobb, erõsebb mezõgazdasági gépeket sem, ami
viszont hatalmas kárt okoz. Nyugaton a mezõgazdasági termelés arra épül, hogy egy gép minél
több munkát tudjon egyszerre elvégezni (pl. a talajelõkészítést, a vetést és a mûtrágya
földbehelyezést egyetlen traktor végzi egyetlen, kombinált géppel). Ezzel nem csak idõt és
üzemanyagot lehet megspórolni, hanem egyben kevésbé romboló hatással is van a föld
struktúrájára (a föld kevésbé lesz összetaposva, mint amikor a feljebb említett három
munkálatot három külön fázisban végzik el).
A délvidéki magyar parasztság az államtól nem várhat segítséget. Ha fejlõdni akar, azt
csakis úgy érheti el, ha saját maga szervezõdik. Új fajta szövetkezetekbe tömörülve
könnyebben érhetik el azt, hogy a vetõmagot, üzemanyagot, mûtrágyát, vegyszereket,
alkatrészeket stb. olcsóbb áron szerezzék be. Az egyik legfontosabb cél a termelési inputok
csökkentése. A betakarított termékeket is jobb áron adhatják el, ha szervezetként lépnek fel a
piacon, és minél több szövetkezet mûködik együtt, annál hatékonyabb az érdekérvényesítés is.
Szervezetként könnyebben találhatnak külföldi befektetõkre is.
A parasztok földjei ezzel nem válnak közvagyonná. Bármikor kiléphetnek a
szövetkezetbõl, és a földjükkel ismét azt kezdhetnek, amit szeretnének (illetve csak abban az
esetben léphetnek ki, ha a földjükön közben nem kezdõdött el semmilyen munkálat sem, amely
a szövetkezet által nyújtott kedvezményekbõl eredt, és ilyen esetben a kilépéssel várniuk kell
az évvégi elszámolás utánig).
Miután a parcellák összevonhatóvá váltak, fel kell térképezni a földeknek a
termékenységét, és ez alapján tervezni hogy mit, hova és mennyit vetnek, illetve hova kell
majd több és hova kevesebb mûtrágyát szórni. Mindig ki kell kérni a szakirányos szervezetek
véleményét (Mezõgazdasági Intézet, Mezõgazdasági Szakszolgálat stb.), és a termelõknek
alkalmazniuk kell a javaslatokat. A mezõgazdasági gépek szintén a mezõgazdászok vagyona
marad. Ám, ezeket fel kell jegyezni a szövetkezet adatbázisába, hogy a munkálatok menete és
kivitelezése minél hatékonyabban történjen.
A szakszervezet magánvagyonának azokat a gépeket kell tekinteni, amelyek a
szakszervezet pénzébõl lettek megvásárolva. Miután az év végén megtörténik az elszámolás,
minden tag köteles bizonyos százalékot befizetni a közös kasszába. A befektetõktõl kapott
pénz is közvagyonnak számít, az elköltését pedig közösen kell megbeszélniük a tagoknak.
Nagyon fontos arra is ügyelni, hogy az új gépek elõbb ott kerüljenek bevetésre, ahol a
legnagyobb szükség van rájuk. Támogatni kell, hogy az ilyen modern szövetkezetek elsõsorban
a délvidéki magyarság köreiben alakuljanak meg elsõként.
12. Szociális és jogbiztonság
Miközben a Délvidéken emberek élnek a létminimum alatt és környékén, addig a
politikai elit teljes szociális érzéketlenséget tanúsít. Ebben a helyzetben az MRM nagyobb
szolidaritást kell, hogy vállaljon az elesettekkel és a rászorulókkal. Ha valamelyik tagunk vagy
családtagja hirtelen munka nélkül maradna és kilátástalan egzisztenciális helyzetbe kerülne,
vagy ha súlyosan megbetegedne és nem tudná állni kezelési költségeit, azonnal gyûjtési
akcióba kezdenénk. Ugyanezt tennénk meg az MRM-en kívüli nemzettársaink esetében is,
persze miután alapos betekintést nyernénk az illetõ valós helyzetébe.
A párt – lehetõségeihez mérten – jótékonysági akciókat szervezne, és megmozdulásokat
kezdeményezne. Az ilyen akciók során számítanánk a jótékonysági civil szervezetek
maximális segítségére.
Meg kell oldani a rendszeres iskolai étkeztetést a rászoruló diákok részére, illetve a
magyar nagycsaládosok esetében. A tömbmagyar területeken kiemelten kell támogatni a
nagycsaládosokat.
A dolgozók jogait érvényre kell juttatni a munkaadókkal szemben. Elterjedt jelenség a
kizsákmányolás, az éhbérért történõ dolgoztatás, a szabadság nélküli munkaév. A munkaügyi
törvényt módosítani kell aszerint, hogy a munkaadónak kötelessége legyen idõben fizetést
folyósítania az alkalmazottaknak. Ha ezt három hónapig nem teszi meg, akkor a rendõrség
hivatalból indítson büntetõ eljárást. Szakszervezeti szinten a kollektív szerzõdéseket szigorúan
be kell tartatni.
A nõkre vonatkozóan külön védelem szükséges a munkakeresés folyamatában vagy
már a munkahelyen. Számos esetben a nõi munkavállalók nem mernek gyermeket vállalni,
mert félnek a felmondástól, vagy amig lehet, titkolják a terhességet.
A jogtalanul, fõleg etnikai alapon elbocsájtott magyarok jelentkezhetnének az MRM
legközelebbi irodájában. Gondos nyilvántartást vezetnénk az ilyen esetekrõl. Miután
betekintést nyernénk a részletekbe, és ha úgy ítélnénk meg, hogy elegendõ bizonyítékkal
rendelkezünk, megpróbálnánk jobb belátásra bírni a vétkes munkaadót. Ha elmaradna az
eredmény, hozzájárulnánk ahhoz, hogy a sértett jogorvoslatot nyerjen, vagy legalább
útmutatással szolgálnánk neki. Mindent elkövetnénk, hogy a legdrasztikusabb ügyek
nyilvánosságot kapjanak.
Miközben egyre fokozódik a munkanélküliek száma és szaporodnak a koldusok
Délvidék utcáin, tûrhetetlen, hogy az önkormányzatok fényûzõ rendezvényekre költsenek
milliókat. Egy szociálisan érzékeny önkormányzat a költségvetés alapos átütemezésével
lényegesen javíthatna az elszegényedett lakosság helyzetén.
Az MRM kezdeményezi, hogy a kommunális szolgáltatások árát legalább egy évre
fagyasszák be azokban a községekben és városokban, ahol jóval az országos átlag felettiek
ezek a díjak, amíg nem normalizálódik a helyzet.
Nyilvánvaló, hogy nem csak a munkahelyeken érheti nemzeti alapú diszkrimináció a
magyar embert. Az utcák, az iskolák és a szórakozóhelyek mind olyan területek, ahol a 2000-es
év óta számos etnikai alapú atrocitás érte a magyarokat. Az eseményeket követõen két dolog
történhetett. A sértett vagy hozzátartozója feljelentést tett az elkövetõvel, elkövetõkkel
szemben, majd az ítélet sohasem született meg, vagy felmentették. Vagy nem történt semmi,
inkább a sértettek elhallgatták, eltusolták az ügyet, általában félelembõl. Az MRM-ben úgy
érezzük, eljött a változás ideje. Nem maradhatnak büntetlenül a bántalmazók, és nem
maradhatnak támogatás, remény és védelem nélkül a sértettek. Szeretnénk mi is
támogatásunkról biztosítani minden délvidéki magyart, akit nemzeti alapon bántottak.
Hozzánk bátran fordulhatnak, dokumentációt készítünk az esetekrõl, majd jogi úton
segítünk érvényt szerezni az igazságnak. Ha a szerbiai igazságszolgáltatás ismét csõdöt mond,
akkor hajlandóak vagyunk anyaországi és nemzetközi színtérre vinni a dolgot, és ez alatt
minden más formában segítséget nyújtani a sértetteknek.
A vajdasági magyar emberek egyenjogúságát szavatolni kell a gyakorlatban a pozitív
diszkrimináció általánosan elfogadott elve alapján. Mindez terjedjen ki az iskoláztatásra,
gazdaságra, anyagi javak és támogatások elosztására, a nemzeti értékek megõrzésére, az állami
munkahelyek elosztására és a szavatolt parlamenti helyek biztosítására.
Az anyaországból induló kárpát-medencei jogsegély szolgálatot ki kell terjeszteni
Délvidék területére is, amely segédkezik a magyarokat ért nemzetiségi alapú ügyek
rendezésében.
13. Egészségügy, család- és gyermekvédelem
Az MRM szerint a délvidéki magyarság hosszútávú problémáinak legégetõbb kérdései
között a magyarok gyermekvállalása áll. Tudjuk, hogy az állam ezen a téren nem
érvényesítheti a kisebbségekkel szembeni pozitív diszkriminációt. Ezért az MRM követeli az
államtól, hogy növelje a gyermeket vállalók támogatását és csökkentse a rájuk nehezedõ
terheket. A szilárd szociális és anyagi háttér, valamint a nyugodt és kecsegtetõ életkörnyezet
indukálná a nagyobb mértékû gyermekvállalást a délvidéki magyarság keretein belül is.
Ugyanígy, az anyaországi kormány és szervezetek támogatását is kérjük, hogy a már magyar
állampolgársággal rendelkezõ vagy az arra már igénylést beadott fiatal házaspárok részére
gyermekvállalást ösztönzõ támogatást nyújtson.
Támogatjuk a fogyatékkal élõk életkörülményeinek a megkönnyebbítését, legyen szó
fizikai akadálymentesítésrõl vagy akár munkahelyi foglalkoztatásról. Az esélyegyenlõség
serkentése érdekében segítségére leszünk a fogyatékkal élõ párttagjainknak, illetve támogatunk
minden erre irányuló törekvést.
A nyugdíjasok és idõsek számára követeljük, hogy a mindenkori nyugdíjösszegek
arányosan változzanak a pénz fizetõerejével, valamint tegyék elérhetõbbé az idõsek gondozását
mindenki számára. Fontos, hogy az idõsebb korosztály számára minden hivatalos ügyintézést
tegyenek lehetõvé saját anyanyelvükön. Sõt, a gyógyszertárak alkalmazottai magyar nyelven
szolgálják ki és tájékoztassák a betegeket, valamint gondoskodjanak arról, hogy a gyógyszerek
mellé hivatalos magyar fordítású mellékleteket is csatoljanak.
A drogellenes politikánkra is nagy hangsúlyt kívánunk fektetni. Ez a probléma a felszín
alatt hatalmas méreteket öltött, és a rendõrség, valamint az állam ölbe tett kézzel néz erre.
Rendezvényeinken és kiadványainkban tájékoztatjuk a délvidéki magyar fiatalságot a drogok
káros hatásairól és a leszokás lehetõségeirõl.
Bevezetjük a közmunka programot, amelynek értelmében a munkaképes korosztályú és
munkaképes fizikai állapotú, de eddig segélybõl és támogatásból élõ polgárok számára
kötelezõ a munkavégzés. A munkákat a saját településükön végzik, és cserébe kapják a segélyt,
illetve a támogatást.
A magyar állam anyagi támogatásával jöjjön létre a határon túli Magyar Családvédelmi
Alap, amely a magyar családok gyermekvállalását, családalapítását ösztönözné és vigyázná.
Ugyanakkor, ellenezzük az abortuszt, az élet kioltásának tettét.
14. Egyházak és vallási élet
A mai világ egyre inkább háttérbe próbálja szorítani a vallás és egyházaink szerepét, és
ezzel együtt Istent is. A fiataloknak is lehetõséget kell biztosítani, hogy átérezzék azt a hitet,
amit elõdeink vetettek a megmaradásba és a szebb jövõbe. Sokak szerint a történelmi
egyházaink nagyobb erkölcsi támogatásban kell, hogy részesüljenek.
Az MRM nem kíván beleszólni az egyház dolgaiba, de mindenképpen meghallgatjuk
papjaink és lelkészeink üzeneteit, tanácsait. Vallási hagyományainkat ápolni kell. Történelmi
egyházaink erkölcsi rendje jelenti a kapaszkodót, az erõs sziklaalapot, amely a megmaradásunk
fontos pillére.
Sajátos problémaként jelentkeznek a nem legális és nem történelmi múltú, magukat
egyháznak nevezõ ún. vallási közösségek, illetve szekták, amelyek egyre inkább beszivárognak
hétköznapjainkba. Alapos felmérések és vizsgálatok útján ezeket ki kell szûrni a délvidéki
magyarság köreibõl, mert súlyos károkat okozhatnak a polgárok hittudatában és
személyiségében.
Az MRM gyakorlati úton kíván a templomaink felújítási és építési munkálataiban részt
venni, illetve az ide vonatkozó támogatások megvalósításában is segítséget fog nyújtani.
Követeljük a szerb államtól, hogy gyorsítsák fel és teljes mértékben tegyenek eleget az
egyházakkal szembeni vagyon-visszaszármaztatásnak, amelyek legnagyobb mértékben a
magyar egyházakat érintik a Délvidéken.
Egész Szerbia területén nincs megoldva a katolikus papok és szerzetesek és a
szerzetesnõk, valamint református, protestáns lelkészek szociális, nyugdíj-, és egészségügyi
biztosítása. A papok szociális biztosításának szabályozása nem egy jogállamra jellemzõ módon
történik, amely alanyi jogon kimondaná hogy a papoknak jár ez a szolgáltatás. A szerbiai
püspökök régóta küzdenek, de ezen a téren az államszervek részérõl folyamatosan akadályokba
ütköznek, miközben különbséget tesznek a görög keleti egyház irányába.
15. Nyelvhasználat
Az MRM szerint a községi költségvetések átütemezésével biztosítani kellene minden
olyan szerb vagy nem magyar ajkú polgár számára, aki nem beszéli a magyar nyelvet,
díjmentesen fejezze be az alapfokú magyar nyelvtanfolyamot, sõt, a közép- és haladó szintû
tanfolyamra is ingyen vagy jelképes összeg fejében iratkozhasson. A szerbül rosszul vagy
sehogyan sem beszélõ nemzettársainknak ugyanilyen feltételek mellett kellene lehetõvé tenni a
szerb nyelv elsajátítását. Az önkormányzatok biztosítanák az ehhez szükséges színvonalas
tanárokat és a helyiségeket.
Miután tudjuk, hogy lényegében a nemzet és a nyelv egyenlõ, valószínûnek tartjuk,
hogy azok a szerb ajkú polgárok, akik legalább alapszinten megtanulnák a nyelvünket, kisebb
ellenszenvvel és agresszivitással viseltetnének a magyarság iránt. Ez több szempontból is
kiváló befektetések lenne az önkormányzatok részérõl, hiszen egyebek között a közbiztonság
javítását is szolgálná.
Az MRM tûrhetetlennek tartja, hogy az olyan intézmények hivatalnokai, mint amilyen
a posta, a vasútállomás stb. nem beszélik a magyar nyelvet. Folyamatos és erõteljes nyomást
szándékozunk gyakorolni az illetékes állami és a községi szervekre, kötelezzék a magyarok
lakta önkormányzatok közvállalataiban dolgozókat a magyar nyelv elsajátítására. Az MRM
felhívást intézne községeink minden magyar magánvállalkozójához, hogy fontolják meg,
valóban foglalkoztatni akarnak-e olyan személyt, aki legalább alapszinten nem beszéli a
magyar nyelvet.
A magyar nyelv hivatalos használatban van szinte minden magyarok lakta vidéken.
Ezeknek az önkormányzatoknak tudatában kell lenniük annak, hogy ezzel vállalják azt, hogy a
magyarokkal magyar nyelven kell a kapcsolatot tartaniuk. Az államnak a kisebbségekkel a
saját nyelvén kell kommunikálnia. Úgy gondoljuk, hogy minden olyan területen, ahol a
délvidéki magyar embernek az állammal van kapcsolata, ott az adófizetõ polgár eldönthesse,
hogy hogyan akar kommunikálni, legyen szó az adóbevallásról, számlák befizetésérõl, bírósági
kereset beadásáról, postai küldemény feladásáról stb. Az erre vonatkozó
mintadokumentumokat az MRM kész elkészíteni és bemutatni a nyilvánosság és az érintett
szervek számára.
Azokban a községekben és városokban, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban
van, az útjelzõtáblák, feliratok, településnévtáblák és minden állami vagy önkormányzati felirat
kötelezõen legyen magyar nyelven is feltüntetve. A magántulajdonú vállalatok, cégek feliratait
az önkormányzat ingyenesen többnyelvûsítse.
Az állami és önkormányzati épületeken pedig egész év során, az ország zászlaja
mellett, legyen kint a délvidéki magyarság zászlaja is. Az ehhez szükséges törvényi módosítást
tegyék meg.
Az összes délvidéki oktatási intézményben legyen kötelezõ tantárgy a nem magyar
osztályok tanulóinak a magyar mint környezetnyelv. A cél megvalósításával a tanítóképzõ
iskoláról kikerülõ délvidéki magyar nyelvet oktató tanároknak biztos munkahelye lenne,
valamint javulna a gyakorlati többnyelvûség Délvidék területén.
Az MRM irányadónak tekinti az MNT nyelvhasználati stratégiának egyes fejezeteit is.
16. Kultúra és mûvelõdés
Kérni fogjuk a kiemelt magyar mûvelõdési intézményeket arra, hogy költségvetésüket
évekre visszamenõen mutassák be a nemzeti tanács részére, és számoljanak be az utóbbi
idõszakban elért eredményeikrõl, illetve vázolják fel a megvalósítandó terveiket. A beszámolók
tükrében kezdeményezzük a nem megfelelõ eredményt felmutató kiemelt mûvelõdési
intézmények vezetõségének leváltását, és egyúttal új, ígéretes tervekkel rendelkezõ vezetõség
megválasztását.
Kezdeményezzük a délvidéki kulturális értékek teljeskörû feltérképezését, és az eddig
védettséget nem élvezõ emlékeink védetté nyilvánítását, valamint ezen értékek mielõbbi
megújítását és felújítását, kiemelten kezelve kastélyainkat és egyéb építészeti alkotásainkat.
Fejleszteni akarjuk a délvidéki magyar könyvtári hálózatot azáltal, hogy minden városi
és falusi könyvtár részére elektronikus hálózati rendszer kialakítását kezdeményezzük, amely
lehetõvé teszi a könyvállományok rendszerezését, és hatékony kapcsolattartást biztosít az
intézmények között.
Az MRM a nem túl költséges, ám sokrétû mûvelõdési rendezvényekre óhajt hangsúlyt
helyezni. Az egyik fõ cél a magyar nemzeti kultúra és történelem hagyományainak ápolása,
népszerûsítése. Ugyanolyan fontos a délvidéki magyarság látókörének fokozatos bõvítése, a
világviszonylatban létezõ vagy alakuló mûvészeti irányzatok, áramlatok bemutatása.
A könyvtárak olvasótermei és képtárai az év jelentõs részében kihasználatlanok, ami
több más intézményrõl is elmondható. Ilyen helyeken lehetne akár ingyenesen vagy kis
befektetéssel szervezni úgynevezett multimediális (több mûvészeti ágazatot magába tömörítõ)
rendezvényeket. Fontos, hogy a rendezvények szervezõi jó hangulatot teremtsenek, és, hogy az
MRM által rendezett kulturális eseményeket közvetlen, családias légkör jellemezze.
Az MRM továbbá szeretné felélénkíteni a közéleti vita mûfaját, egy asztalhoz ültetni a
különbözõ nézeteket valló feleket, akik pezsgõ vitát folytatnának egymással idõszerû, és akár
provokatív témákról. Színvonalas moderátorokkal és a sajtó bevonásával egy ilyen
hagyományos szócsata-sorozat megfelelõ visszhangra számíthatna.
Az MRM szervezete felhívást intézne mindazokhoz a fiatalokhoz, illetve szülõkhöz,
akik úgy vélik, gyermekük a mûvészet bármelyik terén tehetséges, de kapcsolatok hiányában
eddig nem tudott kifejezésre jutni. Mi fellépési lehetõséget próbálnánk biztosítani számáraszámukra.
A fiatal tehetségek felkarolását fontos célnak tekintjük.
Az MRM irányadónak tekinti az MNT kultúrális stratégiának egyes fejezeteit is.
17. Közoktatás és felsõoktatás
A délvidéki diákság körében végzett kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a
többség elõtt a jövõ, mint egy homályos és bizonytalan kép lebeg. Sokan az utolsó pillanatban
döntenek a továbbtanulás irányát illetõen. Ebbõl kifolyólag sokan megbánják, megunják vagy
csalódnak abban, amit választottak, vagy amit rájuk kényszerítettek. Az MRM szervezetének
vállalnia kell a fiatalok átfogóbb felvilágosítását és folyamatos tájékoztatását a továbbtanulási
lehetõségekrõl és a munkaerõpiac alakulásáról. Olyan (szak)képzés kell a fiataloknak, amellyel
gyorsan viszonylag biztos anyagi megélhetést jelentõ munkához jutnának a befejezett
tanulmányok után.
Átfogó alap, közép és felsõoktatási reformokra van szükség. Az iskoláskor elõtti
intézményekben lenne igény magyar csoportokra (kis, közép, nagy, inklúziós, valamint
bölcsödei). Új iskoláskor elõtti intézményekre van szükség, mivel a legtöbb szülõ szerb vagy
kétnyelvû csoportba íratja a gyerekét, mert a magyar csoportban nincs több hely.
Emellett, a szülõkkel való kommunikáció is nagyobb szerepet kell, hogy kapjon, mivel
sokan már nem magyar tagozatra íratják gyermekeiket, csupán azért, mert azt hiszik, a szerb
nyelv tökéletes elsajátítása csak ilyen módon történhet meg, és gyermekeik így kerülhetnek
egyenrangú helyzetbe a munkakeresés, illetve foglalkoztatás terén.
Az MRM gyalázatosnak tartja azt a tényt, hogy a magyar diákok, az általános és
középiskolákban egyaránt, olyan tankönyvekbõl tanulják a szerb nyelvet, amelyeknek semmi
közük a reális élethez. Az elvont, archaikus és helyenként szerb nacionalista szövegek
tömkelege nem segíti a magyar tanulókat a hétköznapi szerb nyelv elsajátításához. Ennek
következtében a késõbbiekben sokkal nehezebben tudnak munkát találni és egyáltalán
boldogulni az életben.
Az MRM követelni fogja az illetékes állami szervektõl, sürgõsen változtassák meg az
említett tantárgyra vonatkozó tantervet és a tankönyveket. Továbbá, tûrhetetlen, hogy a magyar
diákoknak olyan tanár adja elõ a szerb nyelvet, aki legalább alapszinten nem beszéli a magyar
nyelvet.
A szórványban, ahol nincs magyarul beszélõ szaktanár, ott is tehessenek magyar
nyelven érettségi vizsgát a diákok, mert jelenleg legfeljebb egy bonyolult procedúra
végigjárása esetén tehetik meg.
Azokban a községekben, ahol magyar nyelvû oktatás már nincs, meg kell tenni mindent
annak érdekében, hogy a hétvégi magyar anyanyelvápoló és kiegészítõ óráknak helye legyen.
Itt számítunk az egyházaink és a pedagógus egyesületeink együttmûködésére is.
Alakítsák ki az általános iskolai oktatási rendszert a magyarok számára ott, ahol ez még
nem valósult meg, és minden önkormányzat alapíthasson általános iskolát. Tegyék lehetõvé,
hogy a külföldön tanult magyar diákok könnyített úton és kevés anyagi ráfordítással, valamint
kevesebb hivatali eljárással honosíttathassák a diplomájukat Szerbiában.
Legyenek olyan akkreditált oktatási központok, ahol a felnõttek átképzésével és
továbbképzésével foglalkoznak. Egyebek közöttük, kérjük, hogy legyen megszervezve, fõként
az aprófalvas vidékeken, a diákok biztonságos buszos szállítása az iskola és az otthon között.
Az oktatási intézmények mellett a más településrõl érkezõ magyar diákok
elszállásolásáról is gondoskodni kell. Létszámbõvítéssel vagy új kollégiumi épületek
emelésével kell növelni a szálláshelyek számát ott, ahol azt a nem helyi diákság létszáma
megkívánja. Azokat a kollégiumokat, amelyek jelenleg nem részesülnek állami támogatásban,
vonják be a támogatási rendszerbe.
Az MRM síkra száll az önálló magyar oktatási rendszer létrehozásáért a bölcsödétõl az
egyetemig. Részt kíván venni mind az egyetemért folyó kampányban, mind pedig az egyetem
szerkezetének kidolgozásában. A délvidéki magyar fiatalság öntudata csak akkor maradhat
fenn, ha a bölcsödétõl az egyetemig magyar nyelven és magyarok között tanulhat. Nem szabad
leragadni a multikulturális egyetem gondolatánál, mert az csak torz helyzetet alakítana ki.

Az önálló egyetem elérésének elsõ lépéseként az Újvidéki Egyetem keretein belül
magyar tagozatokat lehet alakítani magyarországi egyetemek együttmûködésével, kihasználva
a Tempus és más egyetemek közötti pályázatok nyújtotta lehetõségeket.
Fontos célunk, hogy az anyaországi tankönyvbehozatal menete és szerbiai használata
egyszerûsödjön, illetve megoldódjon. Az a tapasztalat, hogy a Szerbiában szerkesztett, illetve
sok esetben szerb nyelvrõl lefordított tankönyvek nem megfelelõ minõségûek, nem
illeszkednek a magyar osztályok valós tanterveibe, és ráadásul egyes szerbrõl fordított könyvek
egyenesen magyar identitástudat-ellenesek. A tan- és szakkönyvek mellett szeretnénk minél
több könyvtárba és könyvesboltba sokrétû magyar könyveket juttatni.
Tehát, az MRM-ben úgy véljük, hogy a délvidéki magyar oktatás egyetlen jó
megoldása az, ha különálló magyar iskolákat hozunk létre, ahogyan ez mûködik az erdélyi,
kárpátaljai vagy felvidéki régióban is.
Az intézmények felszereltségén és fizikai állapotán javítani kell, a tantermek és
sportcsarnokok felújítására külön pénzeszközök szükségesek.
A magyar oktatásban a nemzeti érdekeket érintõ tantárgyak programját, vagy azokra
vonatkozó programrészeket a Magyar Nemzeti Tanács döntéshozatali joggal határozza meg.
Fogadják el azoknak a külföldi egyetemeknek a listáját, amelyek diplomáit Szerbiában
feltételek nélkül elismerik. Síkra szállunk a külföldön tanuló délvidéki magyar fiatalok
visszatéréséért, anélkül, hogy a családok, a fiatalok számára ez a döntés anyagi megterhelést és
bonyolult eljárási procedúrát jelentene. A mostani formában diplomahonosításból befolyt
összegeket az egyetemeknek a magyar nyelvû oktatásra kelljen fordítaniuk.
Az MRM irányadónak tekinti az MNT oktatási stratégiának egyes fejezeteit is.
18. Tájékoztatás
A délvidéki magyar média erkölcsi mélyponton van. Szükség van egy teljesen új
délvidéki magyar médiastratégia kidolgozására, amelybe bekapcsolódhatnának a magyar
politikai pártok és a nemzetünk érdekeit egyértelmûen képviselõ civil szervezetek és újságírók.
E stratégia kidolgozásában semmiképpen sem vehetnének részt a kommunista-titoista rendszert
kiszolgáló sajtómunkások.
A délvidéki magyar sajtó a szólásszabadság felsõ határát kell, hogy súrolja. Elég volt a
gátlástalan politikai cenzúrából, a közélet egyes aktív, legális résztvevõivel szemben
alkalmazott médizárlatból vagy médialincsbõl. Továbbá tûrhetetlen, hogy egyes magyar nyelvû
médiumokban egyetlen világnézet, a fékevesztett liberalizmus uralkodjon.

A nemzeti közösségek nyelvén is mûsort sugárzó rádiók és televíziók magánosítását
véglegesen le kell állítani, és törvényes háttérrel biztosítani, hogy a már meglévõ magyar
médiumok megmaradjanak.
Rátermett, bátor, kreatív és nemzetben gondolkodó újságírói gárdára van szüksége a
délvidéki magyarságnak, amelynek biztosítani kell a megfelelõ munkakörülményeket.
Bõvíteni kell a nyomtatott médiumok terjesztési lefedettségét, hogy a szórványban élõ
délvidéki magyar polgárokhoz is eljuthasson.
Nagyobb jelentõséget kell tulajdonítani a magánalapítású délvidéki magyar internetes
portáloknak, és a lehetõségekhez mérten anyagilag is támogatni azokat.
Javaslattal élünk a Köztársasági Mûsorszórási Ügynökség egy tagjára vonatkozóan, aki
tiszta múltú, magas szakmai ismeretekkel rendelkezõ személy kell, hogy legyen.
Célunk a Vajdasági Radió és Televízió magyar szerkesztõségének megreformálása, a
szocializmusban szerepet vállaló személyek lemondatása, egy fiatal és talpraesett újságírói
csapat sorbaállítása, s a rendelkezésre álló mûsoridõ közhasznú tartalommal való kitöltése.
A nemzeti tanács által alapított és annak irányítási jogkörében álló médiumok,
elsõsorban a Magyar Szó napilap és a Hét Nap hetilap szerkesztéspolitikáját teljes mértékben
mentesíteni kell a politikai pártok befolyásától. Az említett médiumok fõszerkesztõit és
igazgatóit kötelezni kell, hogy a nyilvánosságot folyamatosan tájékoztassák a lapok
példányszámáról. Továbbá részletes évi beszámolókat kellene készíteniük a lapok
eredményeirõl, amelyek alapján a nemzeti tanács levonná a követekeztetését (pl. a
példányszám érezhetõ csökkenése esetében leváltaná a médiumok vezetõit).
Követelni fogjuk, hogy a közszolgálati médiumok az egységes magyar történelem
bemutatásával és az anyanyelvápolás témakörével rendszeresen foglalkozzanak.
19. Szórvány-, sziget- és tömbmagyarság
A több mint negyed milliós délvidéki magyarságnak ugyan van egy északi tömb
területe, de egész Délvidék területét belakjuk. Mára már oda jutottunk, hogy szórványról és
tömbrõl beszélhetünk. Sajnos, egyes közéleti emberek hozzáállásának köszönhetõen
megromlani látszanak a két csoport közötti viszonyok. Pedig a kettõ nem választható szét,
együtt kell boldogulnunk.
Az MRM-ben úgy hisszük, nem kell feladni a legkisebb életterünket sem. Fejlõdést és
felemelkedést kell kínálni a szigetszerûen élõ délvidéki magyaroknak is. A különbözõ pályázati
pénzek, támogatási források és gazdasági befektetések terén kiemelt szerepet kell szánni a
szórványmagyarságnak és településeinek. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a szórvány
területek magyar képviselõit is be kell vonni a döntéshozatalokba. Amikor fejlesztési tervek
készülnek a Délvidéken, akkor a délvidéki magyaroknak közösen kell megfogalmazniuk
szükségleteiket, és szem elõtt kell tartani, hogy mások az igények a tömbben, és megint mások
a szórványban élõk körében.
A személyi elvû autonómia minden délvidéki magyar polgárra kiterjedõ intézmény kell,
hogy legyen. A területi autonómia pedig a perszonális autonómiára épülõ rendszerként
üzemelhet, amely semmiképpen sem érintheti hátrányosan a szórványban élõ magyarságot.
Sõt, ahol csak lehet, a kettõ vagy több szomszédos magyar településbõl álló
szórványcsoportokat területileg a Magyar Autonóm Körzetbe kell kapcsolni. Az MRM
egyebek között arra fog törekedni, hogy vezetõségében minél nagyobb arányban legyenek jelen
a szórványmagyarság MRM-es képviselõi is.
20. Közélet és civil társadalom
Az MRM politikai párt, amely nem kizárólag politikai indíttatású témákkal foglalkozik.
Az élet olyan területeit is érinti, amelyek inkább a civil-polgári szférához tartoznak. Úgy
gondoljuk, hogy a kettõt nem lehet teljes mértékben elkülöníteni, és mivel az MRM
akciópártként mûködik, ezért tevékenységéhez a mozgalmi megmozdulások is hozzátartoznak.
Látjuk azt, hogy Szerbiában rengeteg bejegyzett civil szervezet mûködik. Ezen a téren
is a magyar szervezetek mutatják talán az egyik legnagyobb aktivitást, de ha ezt összevetjük a
fejlett országok civil társadalmi életének pezsgésével és hatékonyságával, akkor rá kell jöjjünk
arra, hogy még nagyon sok tennivalója akad ezeknek a szervezeteknek is.
Az MRM-ben támogatjuk azokat a szervezõdéseket, amelyek felvállalják közösségünk
képviseletét, és azon feladatok átvételét, amelyet egy átlagos politikai vagy állami szervezet
nem képes ellátni. Fontos, hogy ne csak papíron létezzenek ezek a szervezetek, hanem valós és
érzékelhetõ tevékenységet fejtsenek ki a délvidéki magyarság érdekében.
Mindenek elõtt azzal is tisztában kell lenni, hogy a civil szervezetek támogatásáról
általában politikusok döntenek Belgrádban, Budapesten és Brüsszelben is. A pályázati pénzek
elosztásánál egyes politikusok személyes vagy pártérdekei döntenek, és mindez komoly
torzulásokat okozott a délvidéki magyar civil életben. Nem lehet takargatni, hogy vannak
kivételezett szervezetek és vannak mellõzött szervezetek egyaránt.
A támogatási rendszerek átvilágítását és átláthatóságát akarjuk, és azt, hogy tényleg a
tenni akarás és az érdemek alapján kerüljenek szétosztásra a támogatások. A korábbi évek
támogatásainak átvilágítását, a jogtalanul és érdemtelenül kiosztott anyagi támogatások
visszafizettetését követeljük.
21. Történelmi és gazdasági igazságtétel
A történelem eseményeinek megítélése még a XXI. században is nagyon szerteágazó.
Nemzetek élték meg, máshogyan a történteket, és eltérõ módon kívánnak azokról
megemlékezni. Az MRM szerint végsõ ideje, hogy a múlt eseményeit kétoldalúan,
kölcsönösen tisztázzuk. A szerb és a magyar nép hosszú évszázadok óta kapcsolatban áll. Ezt a
kapcsolatot számos kisebb vagy durvább konfliktus tarkítja. Vannak olyan történelmi kérdések,
amelyeket a szerb és a magyar nép tankönyvei, történészei, vezetõi és átlagemberei máshogy
látnak. Ahhoz, hogy békében tudjunk egymás mellett élni, szükség van ezeknek a kérdéseknek
a tisztázására.
A végsõ célunk, hogy a két nép és állam vezetõi elfogadják a közös álláspontot, és a
mindenkori történelemkönyvekben és parlamentekben az érintett események ez alapján
kerüljenek bemutatásra a jövõ nemzedékek számára. Az MRM javaslata, hogy a délvidéki
magyar, a szerbiai szerb, a magyarországi szerb és az anyaországi magyar közösségek
legfelkészültebb történészeibõl, szociológusaiból és publicistáiból álljon össze egy közös
történelmi bizottság, amely pontról pontra vitatná meg a sarkalatos kérdéseket, és a közös
álláspontok alapján megszületett kiadványt a fent említett közösségek történelemoktatói és
vezetõi minõsíthetik, illetve fûzhetnek hozzá kérdéseket. Az így kapott végsõ kiadványt maguk
a két ország államelnökei látják el kézjegyükkel, és az abban megfogalmazott, de még jóvá
nem tett igazságtalanságok kiküszöbölése érdekében a két ország parlamentje törvényben ad
orvoslást ezekre a függõben levõ kérdésekre (legyen szó a leszármazottak kártérítésérõl,
emlékmûvek felállításáról és gondozásáról, kollektív bûnösségek visszavonásáról stb.).
Szerbia alkotmányából törölni kell a Szerbiát nemzetállamként meghatározó kitételt. A
restitúciós (vagyon visszaszármaztatásáról szóló) törvénybõl törölni kell a magyarságot és más
nemzeteket sújtó kollektív bûnösség minden elemét.
Megkerülhetetlen az 1944/45-ös események kutatása és tisztázása, a tömegsírok
felkutatása és feltárása, az atrocitásokat elítélõ nyilatkozat elõterjesztése, a megemlékezéshez
méltó emlékhelyek kialakítása és a meglévõk megõrzése, valamint az archívumok megnyitása
és a fellelhetõ anyagok digitalizálása.
Követeljük az állambiztonsági dossziék megnyitását a nyilvánosság számára.
Az Európai Unió területérõl visszatoloncolt személyeket ne használják fel a magyar
többségû települések nemzeti összetételének a megváltoztatására.
Az elmúlt két évtized magánosításaira és nagyberuházásaira a korrupció árnyéka vetül.
Az eladásokból befolyt pénzek nem követhetõek nyomon és azok nem kerültek vissza a

gazdaság fejlesztésébe, ami új munkahelyeket, beruházásokat jelentett volna. Síkra szállunk az
elmúlt évtized gyanús privatizációinak átvilágításáért és a jogtalanul megszerzett vagyonok
visszaszolgáltatásáért.
22. Kutatási és mûvészeti támogatások
Az MRM-ben tudjuk, hogy mennyire fontos a tehetséges és szorgalmas magyar fiatalok
támogatása, hiszen lehet, hogy az õ elképzeléseik viszik tovább a délvidéki magyarságot
fejlõdésünk és megmaradásunk útján. Mindezért, lehetõségeinkhez mérten, támogatni kívánjuk
ezeket a fiatalokat, legyen szó kutatásról vagy valamilyen mûvészeti irányú újításról,
kibontakozásról.
Az anyaországi kapcsolatainkon keresztül a kutató fiatalok eljuthatnak nemzetközi
fórumokra, ahol bemutathatják elképzeléseiket, és ott megfelelõ támogatásban is
részesülhetnek. Igyekszünk, megteremteni a feltételeket, hogy az eredményeiket itthon is
bemutathassák, illetve azokat a gyakorlatban is kamatoztathassák. Minden eredeti és hasznos
elképzelést támogatni szeretnénk.
Az MRM felhívást intézne mindazokhoz a fiatalokhoz, illetve szülõkhöz, akik úgy
vélik, gyermekük a mûvészet bármelyik terén tehetséges, de kapcsolatok hiányában eddig nem
tudott kifejezésre jutni. Mi fellépési és kibontakozási lehetõséget próbálnánk biztosítani
számukra. A fiatal tehetségek felkarolását fontos célnak tekintjük.
23. Ifjúságpolitika, ifjúságstratégia
Az MRM Ifjúsági Csoportja (MRM ICS) egy nyitott, független közösség, amely
összefogja és összekapcsolja a délvidéki magyar fiatalokat a politikai témák mellõzésével.
Minket nem befolyásol az, hogy honnan jöttél, kik a szüleid és milyen iskolát végzel, végeztél,
vagy hol dolgozol. Számunkra mindenki egyaránt fontos és mindenkire ugyanannyira
számítunk. Célunk egy egészséges és boldog magyar ifjúsági közösség kialakítása, ahol az
emberi kapcsolatokon túlmenõen értékeket lehet elsajátítatni, átadni, lehetõség van
szórakozásra és a saját ötletek bemutatására, megvalósítására.
Az MRM ICS tagja lehet minden 14 és 35 év közötti személy, aki szerb állampolgár és
Délvidék területén él, valamint kitölti az MRM ICS csatlakozási kérelmi ûrlapját írott vagy
elektronikus formában.
1. Közélet: A fiatalság a délvidéki magyarság megmaradásának a záloga. Arra
buzdítjuk a fiatalokat, hogy helyi szinten, a saját településükön és annak környezetében
vegyenek részt minél aktívabban a politikai és társadalmi életben. Nem csak különbözõ

kampányok során, hanem megválasztott képviselõkként is. Ilyen módon is elõtérbe lehet
helyezni a délvidéki magyar ifjúság legégetõbb problémáit.
2. Kultúra: Az önálló magyar oktatási, kulturális és mûvelõdési intézetek kialakítása az
egyetlen hatékony módja a beolvasádunk megfékezésének. A magyarság több mint ezer éves
múltja olyan történelmi, kulturális és nyelvi érték, amelyet minden fiatalnak ismernie kell. Az
ifjúság kulturális ismereteinek szintjét szemináriumok, konferenciák, elõadások szervezésével
és különbözõ kiadványok megjelentetésével is emelni szándékozzuk.
3. Történelem: A mai modern fiatalság egyik nagy szükséglete, hogy bejárják és saját
bõrükön tapasztalják meg a világot. Úgy gondoljuk, hogy feltétlenül szükséges a saját
környezetünk, szülõföldünk alapos ismerete is. Kirándulások és idegenforgalmi körutak
segítségével szeretnénk bemutatni a történelmi Délvidék tájait, vidékeit és népeit. Ezen kívül a
Kárpát-medence több régiójába is el kívánjuk juttatni a fiatalokat.
4. Mûvészet: Fel szeretnénk karolni a szilárd anyagi háttérrel nem rendelkezõ ifjú
magyar tehetségeket, akik alkotásaikat, mûveiket be szeretnék mutatni a nyilvánosságnak.
Különbözõ irodalmi, fotó- vagy más pályázatok kiírásával szeretnénk segíteni a magyar
fiataloknak, ahhoz, hogy bõvüljenek a kibontakozási lehetõségeik.
5. Oktatás: Síkra szállunk az önálló magyar oktatási rendszer létrehozásáért a
bölcsödétõl az egyetemig. Részt kívánunk venni mind az egyetemért folyó kampányban, mind
pedig az egyetem szerkezetének kidolgozásában. A délvidéki magyar fiatalság öntudata csak
akkor maradhat fenn, ha a bölcsödétõl az egyetemig magyar nyelven és magyarok között
tanulhat. Nem szabad leragadni a multikulturális egyetem gondolatánál, mert az csak torz
helyzetet alakítana ki.
6. Nyelvhasználat: A mai világban a fiataloknak nem elég csak a saját anyanyelvüket
ismerni. Ezért különbözõ szintû nyelvtanfolyamok szervezését kezdeményezzük szerb, angol
és német nyelven. Reményeink szerint ez segítségére lesz a fiataloknak abban, hogy
környezetükben és a leendõ munkahelyükön nyelvi akadályokba és kifogásokba ne
ütközzenek.
7. Vegyes házasságok: A magyarság beolvadására talán leginkább a csendes
asszimilálódás a legjellemzõbb. Ennek egyik elsõ sarkalatos problémaköre a vegyes
házasságok alakulása. A családokhoz intézett információk által, valamint az oktatási
körülmények megfelelõ szinten tartásával próbáljuk arra ösztönözni a szülõket, hogy a
gyermeküket ne szerb tagozatra járassák, mivel a magyar intézményekben, tagozatokon is
felsõfokon el tudják sajátítani a szerb nyelvet. Ehhez azonban az oktatási ügyekkel megbízott
vezetõknek és szakembereknek is úgy kell tenniük, hogy megfelelõ módon oktassák az
iskolákban a szerbet, mint környezetnyelvet. A fiatalok szociális fejlõdése a magyar
környezetben bizonyítottabban egészségesebben zajlik le.
8. Literatúra: Fontos célunk, hogy az anyaországi tankönyvbehozatal menete és szerbiai
használata egyszerûsödjön, illetve megoldódjon. Az a tapasztalat, hogy a Szerbiában
szerkesztett, illetve sok esetben szerb nyelvrõl lefordított tankönyvek nem megfelelõ
minõségûek, nem illeszkednek a magyar osztályok valós tanterveibe, és ráadásul egyes
szerbrõl fordított könyvek egyenesen magyar identitástudat-ellenesek. A tan- és szakkönyvek
mellett szeretnénk minél több könyvtárba és könyvesboltba sokrétû magyar könyveket
eljuttatni.
9. Tájékoztatás: Megítélésünk szerint kevés a médiában megjelenõ ifjúsági témákkal
foglalkozó mûsorok száma. Sajnálatos tény az is, hogy a szórványban élõ fiatal magyarok
szinte semmilyen teret nem kapnak ezekben a mûsorokban. Elvárjuk a média képviselõitõl,
hogy fokozottabban figyeljenek oda a különbözõ ifjúsági akciókra és megmozdulásokra. Ezen
kívül, a már létezõ alsó és felsõ tagozatok számára megjelenõ ifjúsági hetilapok egy nagyobb
méretû megreformáláson kell, hogy átessenek. Az újságok szerkesztéspolitikája, kinézete,
tartalma és értékesítési lefedettsége hatalmas mértékben kell, hogy javuljon, ahhoz, hogy ezen
médiumok valós szerepe felszínre törjön.
10. Munkahely és szülõföldön maradás: A pályakezdõ fiatalok számára nagyon fontos a
megfelelõ tájékoztatás és a hasznos kapcsolatok, kommunikációs irányvonalak megteremtése.
Pályázatkövetõ és álláshelykövetõ rendszerünk kiépítése után, a folyamatos friss
információkról értesítjük az érdeklõdõket. Mozgalmon belüli és kívüli szakemberek
közremûködésével fiatal vállalkozóknak is több tanáccsal tudunk szolgálni a különbözõ
képzéseken és bemutatókon. Minden külföldön tanult diplomás fiatalt bátorítunk arra, hogy
térjen vissza szülõföldjére, honosíttassa diplomáját és itt álljon munkába, és alapozza meg
jövõjét. Az új munkahelyek létesítésekor, és fõként a magyar önkormányzatokban, feltételül
kell szabni, hogy a munkaadó bizonyos számú fiatal munkás számára fenntartott helyet
biztosítson, hiszen csak a foglalkoztatás növelésével és fiatalok helyben tartásával lehet
élénkíteni a régió gazdaságát és piaci versenyképességét.
11. Szórakozás: Lehetõségeinkhez mérten kívánunk helyi szervezeteinken keresztül
szórakozási lehetõséget nyújtani a fiataloknak. A különbözõ megmozdulásokon a
drogmegelõzési programjainkat is ismertetni fogjuk. Szeretnénk, ha a magyar fiatalok végre
nyugodtan elmehetnének szórakozni, anélkül, hogy valamitõl is félniük kellene az utcán vagy a
szórakozóhelyeken. Törekszünk arra, hogy a szórakozási lehetõségek nyújtásával a fiatalok
többségét meg tudjuk mozgatni, és egy boldog fiatal magyar közösség jöjjön létre.

12. Sport és egészség: Sporttornák szervezésével össze akarjuk hozni a fiatalokat, hogy
jobban megismerjék egymást. Az ilyesfajta események segítségével lehet népszerûsíteni az
egészséges életmódot a fiatalok körében. A mozgalom tagjai elkötelezettek a délvidéki magyar
fiatalság felé. Pártállástól függetlenül és minden egyéb megkülönböztetés nélkül várunk
mindenkit, akit érdekelnek a különbözõ ifjúsági megmozdulásaink.
13. Környezetvédelem: Tudjuk, hogy vidékünk környezetének óvása is a kiemelkedõ
fontosságú ügyek közé tartozik. Részt veszünk és szervezünk hulladékgyûjtési akciókat,
településrendezõ megmozdulásokat. Meg akarjuk tanítani a fiatalokat környezetünk ápolására
és védelmére.
14. Egyéb: Ezeken a célokon kívül minden olyan ötletet és programot támogatunk,
amely a délvidéki magyar fiatalság érdekeit szolgálja!
24. Közbiztonság
Nem tûrhetõ tovább, hogy heti vagy havi gyakorisággal valakit leszúrjanak,
megverjenek, kiraboljanak, de még az sem, hogy valakit etnikai alapon sértegessenek vagy
megalázzanak. Az itteni magyarságot különösen sújtó megromlott közbiztonság miatt
életbevágónak tartjuk a polgárõrség vagy a helyi rendõrség bevezetését, akár a két lehetõség
kombinációját is. A szerb alkotmány ezt nem tiltja, de szükség mutatkozik a törvényes keretre,
amely szabályozza ezen intézmények létrehozatalát, mûködtetését, jogköreit és finanszírozását.
A polgárõrség intézményének bevezetése Délvidéken a közbiztonság erõsítése céljából
megkerülhetetlen feladat. Más országokban a statisztikai adatok és az emberek tapasztalata is
az, hogy egy ilyen õrség nagyban hozzájárul a rend és biztonság megteremtéséhez egy-egy
településen. Az infrastrukturális befektetés elenyészõ, a fenntartása olcsó, és a rendõrség
kevesebb munkát kell, hogy ellásson. Ráadásul, a polgárok társadalmi aktivitásának növelésére
is kiválóan alkalmas a polgárõrségek megalakítása.
A törvény elõtt mindenki legyen egyenlõ. Vissza kell állítani az alapbíróságok korábbi
szerkezetét azokon a területeken, ahol azt a magyarság igényli. A bíróságok elnökeinek és a
bírák számának tükröznie kell a lakosság nemzetiségi arányait, míg a szórványban a pozitív
diszkrimináció elvének alkalmazását követeljük. Csak ezzel biztosíthatóak a pozitív törvényi
szabályozások betartása a nyelvhasználat, az egyenlõ bánásmód terén.
A kis értékû lopások nem kezelhetõek a szociális kérdések részeként. Drasztikus
törvényi megszigorításokat, a büntetõjogi törvénykönyv módosítását (minden lopást hivatali
kötelességbõl üldözzön az állam) követelünk és azt, hogy a hatóságok erélyesebben lépjenek
fel az emberek életét veszélyeztetõ és megkeserítõ bûnözõkkel szemben.
Az oktatási intézményeknél és a játszótereken biztonsági kamerák felszerelése
szükséges, valamint azokon a helyeken is, ahol gyakoriak a rendbontások.
25. Idegenforgalom és vendéglátás
Délvidékünk, némi hanyatlása ellenére, még mindig olyan kulturális és természeti
örökségi értékeket és látványosságokat tud felmutatni, amelyek képesek ide vonzani mind a
turistákat, mind az idegenforgalomba befektetni kíváni üzletembereket. A helyi magyarság
érdeke, hogy történelmi múltunk bemutatásra kerüljön. Délvidék a szerbség számára csak egy
,,síkság”, de számunkra a délvidéki magyarság mindenkori élettere. Ezért kell minél nagyobb
nyilvánosságot adni a turisztikai látnivalóinknak.
Továbbá, szükség mutatkozik a nyugati értelemben vett falusi turizmus kialakítására és
fejlesztésére. Városaink az építészeti emlékekre és a különbözõ szolgáltatásokra (színház,
szórakozóhelyek stb.) támaszkodva képesek fejleszteni turizmusukat. A magyarság nagy része
falusias környezetben él. Ebbõl kell meríteni ihletet, és a falusi vendéglátás kiépítésén kell
dolgozni. Ehhez szövetségbe kell tömörülniük ezeknek a vállalkozó szellemû egyéneknek, nem
számít, hogy valaki fiatalon vagy akár nyugdíjas korban fog hozzá. A helyi népi
jellegzetességekre, a gasztronómiára, az alföldi tájra és a nyugodt környezetre építve
megvalósítható a falusi turizmus projektuma. Nem szabad hagynunk, hogy a legfõbb
nevezetességeinket (pl. tavaink, kastélyaink, templomaink, természeti övezeteink stb.)
kisajátítsák, vagy feledésbe lökjék.
Az MRM olyan egyénekkel igyekszik felvenni a kapcsolatot, akik képesek lesznek
magyar befektetõket és általuk turistákat vonzani Délvidékre. Csak így mutathatjuk meg,
milyen erõtartalékok, természeti szépségek és egyéb értékek rejlenek a környezetünkben. Ez
magyar örökség, amit meg kell õriznünk, de tovább is kell, hogy adjuk. Idegenforgalmi
kiadványok révén és a turizmusba befektetõk vonzásával mindezt idõvel meg lehetne
valósítani.
26. Építészeti emlékek, tájak és környezetvédelem
A délvidéki magyarság számtalan olyan építészeti emlékkel rendelkezik, amelyrõl
sokaknak talán tudomásuk sincs. Legismertebb emlékeink (pl. Aracsi pusztatemplom, Palicsi
víztorony) mellett kastélyaink, várromjaink és megcsonkított szobraink, emlékhelyeink
vannak. Sajnos, az idõ múlásával ezek az épületek és építmények hanyatlásnak indultak, de
még nem késõ megmenteni õket.
Az MRM kezdeményezi Délvidék minden területén a magyar vonatkozású, történelmi
és esztétikai jelentõséggel bíró épületeink és emlékeink feltérképezését, védelem alá vételét,
renoválását, illetve rekonstrukcióját. Ha kell, akkor gyûjtésekbõl és anyaországi pénzekbõl
felújítjuk és ápoljuk ezeket, hogy mindig emlékeztessenek minket az elõdökre.
Követeljük, hogy állítsanak vissza minden magyar vonatkozású szobrot oda, ahol azt a
szerb katonai csapatok az idõk folyamán eltávolítottak. Mindenrõl, szakembereink
segítségével, történelmi leletek alapján készítünk terveket, és mutatjuk be az érintett
szerveknek.
Az 1944/1945-ös délvidéki magyarok és németek kiírtásának emlékére építsenek egy
méltó és monumentális központi emlékhelyet a magyar és a szerb állam pénzébõl, valamint
felajánlások segítségével.
A jellegzetes alföldi tájunk nem csak síkvidék, de lankaság, mocsaras-lápos területek,
kisebb hegyek és számos különleges természeti vidék található. Ezeknek ökológiai jelentõsége
hatalmas. Az MRM támogatja a fásítási akciókat, fõként ott, ahol az szélvédõ sáv kiépítésének
a céljával történik. A ritka, kihalóban lévõ fajok élettereit meg kell õrizni.
A megfelelõ hulladékgazdálkodás és a szabályozott, mérsékelt káros-anyagkibocsájtás
érdekében szállunk síkra, hogy megõrizzük gyönyörû délvidéki környezetünket.
Hulladékgyûjtõ-, fásítási- és egyéb környezetvédelmi akciónkra mindenkit szeretettel várunk,
hiszen a környezetünk közös érték, amelyet õriznünk kell.
27. Terület- és településfejlesztés, infrastuktúra
A Délvidék önkormányzatai között nincs hatékony együttmûködés. A decentralizációs
irányzatok és a kisebbség által lakott települések jelenlegi fejlettségi szintje megköveteli, hogy
komplex területfejlesztési és településfejlesztési terveket dolgozzanak ki az adott térség
szakemberei. Az MRM-ben úgy gondoljuk, hogy amíg nincsenek reálisan feltérképezve a
régiók erõsségei, gyengeségei, esélyei és veszélyei, addig nem is léphetünk tovább egyrõl a
kettõre. A fejlesztések esetében sokan csak gazdasági szakemberekre gondolnak, de
tulajdonképpen ez egy sokkal szélesebb társadalmi érintettségû témakör.
Követeljük, hogy a befektetések szempontjából is elhanyagolt magyarok lakta
régiókban építsenek autóutakat, a meglévõ fõutakat újítsák fel és élénkítsék meg a hajdan jól
mûködõ vasúthálózatot is. A területfejlesztési projektekbe kapcsolják be a vidéki falvainkat is.
A folyómenti települések ártereinek a szabályozása, valamint a vízvédelmi gátak
erõsítése is nagyon fontos feladat. Egyebek között, szükség van a szennyezett folyó- ás
állóvizeink védelmére és tisztítására is, természeti környezetünk és saját emberi egészségünk
érdekében egyaránt.
A területfejlesztési és településfejlesztési tervek készítésekor a délvidéki régió
önkormányzatainak ki kell építeniük saját regionális hulladéklerakójukat és hulladékmegsemmisítõjüket,
mivel a szerbiai hulladék-gazdálkodás kritikus állapotban van (esztétikai
és környezetvédelmi szempontok), valamint a nyugati országokban ma már természetessé vált
szelektív hulladékgazdálkodó rendszert is be kell vezetni. A tervek kidolgozása során
figyelembe kell venni a lakosság szokásait is, és külön felvilágosító kampányt kell alkalmazni
a rendszer bevezetéséhez.
A magyarság által lakott területeken egységesen növelni kell az internetes
elérhetõséget, bõvíteni kell a vonalas telefonrendszereket, illetve a kábeltelevíziós és
mobilszolgáltatások minõségi javítása is szükséges.
A határon át közlekedõ és helyközi autóbuszjáratokat és sínbusz járatokat fejleszteni, a
magas buszjegyárakat csökkenteni és a járatsûrûséget növelni kell.
Hatalmas szakadék tátong a városok és a környékbeli falvak infrastrukturális és
kommunális helyzete között. Megfigyelhetõ, hogy történelmi városmagok átalakítása és
modernizálása zajlik. Állandó vezetékcserék és bõvítések, körforgalom, fekvõrendõrök és
jelzõlámpák bevezetése zajlik. Az illetékesek egyfolytában nagyobb befektetésekben
gondolkodnak, az olcsóbb beruházások pedig, amelyek szintén lendíthetnének a közlekedési
körülményeken és az esztétikai szinten, a beruházók anyagi érdekei miatt elmaradnak.
Ha kicsit eltávolodunk a városok központjától, sokkal lesújtóbb a helyzet. A burkolat
nélküli utcákon sártengerrel találjuk magunkat szemben, sok helyen nincs vezetékes ivóvíz és
hiányzik a szennyvízelvezetõ csatorna. A megalomániás projektumok miatt jelentõs
adósságokban úsznak az önkormányzatok. Az utak felújításához szükséges pénz elosztása
kaotikusan történik. Az önkormányzatoknak ezen maradéktalanul változtatniuk kell. A
prioritások ésszerûbb meghatározására és a legrászorultabb településeket, városrészeket érintõ
beruházások megvalósításának teljes átláthatóságára van tehát szükség. Így azok a falusi
magyar helyi közösségek is telefonhoz, csapvízhez, szennyvízelvezetõ-hálózathoz és
aszfaltozott úthoz juthatnak, amelyek már régóta jogosan követelik azt.
Szükséges a nemzetközi és kishatárforgalmi határátkelõhelyek bõvítése Magyarország,
Románia és Horvátország irányába is. Mindez a befektetõk és turisták számának növekedését,
valamint a gazdasági és családi kapcsolatok élénkülését eredményezné.
A meglévõ délvidéki-magyarországi testvérvárosi kapcsolatokat intenzívebbé kell
tenni, új tartalmakkal kell megtölteni kultúrális, gazdasági és idegenforgalmi vonatkozásban.
Törekedni kell arra, hogy minél több település találjon és létesítsen kapcsolatot anyaországi
településekkel.
További internetes-számítógépes E-pontok felállítására van szükség minél több magyar
település helyi közösségének épületében és irodájában, ami biztosítaná minden polgár számára
az ingyenes internet-hozzáférést.
28. Számítástechnika
Az MRM beemeli a programjába a szabad felhasználású rendszerek alkalmazását és
annak támogatását, kifejezetten ajánlva azok bevezetését az MNT által felügyelt és fenntartott
intézményekben, de minden más délvidéki magyar vonatkozású intézmény számára is.
Az MRM szerint az informatikai programokra és operációs rendszerekre költött teljes
összeget meg lehetne spórolni és a pénzt más létfontóságú célokra felhasználni. Ehhez
lehetõséget nyújtanak a szabad felhasználású rendszerek, amelyek teljesen ingyenesen
használhatóak és minden mûvelet tökéletesen, jogdíjmentesen és vírusmentesen futtatható
rajta.
Napjainkban divatként használják a Windows rendszereket. Minden számítógépre
külön operációs rendszert, szövegszerkesztõt, táblázatkezelõt, vírusírtót, stb. kell vásárolnia a
felhasználónak. Ez számítógépenként egy egyszerûbb rendszer esetében 100 eurót jelent,
komolyabb rendszerek esetében akár 500-600 eurót. Ennek a pénznek a nagyobb része nem
marad Szerbiában, és vannak olyan szoftverek, amelyekért évente kell fizetni. Ugyanakkor
ezek a szoftverek hosszútávon nem nyújtják a legjobb megoldást, hiszen a technológia
fejlõdésével le kell õket cserélni.
A Linux alapú rendszerek ezzel ellentétben ingyenesek, bárki számára hozzáférhetõek,
megoldhatók rajtuk a mindennapi problémák. A megspórolt pénzt pedig Szerbiában lehet
tartani, speciális szoftverek kifejlesztésére, illetve tanításra. A speciális szoftverek a
késõbbiekében eladhatók a külföldi országoknak, akik ezután szintén a Linux mellett döntenek,
ezzel extra bevételt hozva Szerbiának.
Számos fejlett nyugati, kevésbé fejlett keleti és még balkáni ország is megkezdte ezek
alkalmazását. Az MRM kész kidolgozni egy informatikai stratégiát, amely a könnyû átállást
lenne hivatott segíteni az MNT által felügyelt és más délvidéki intézményekben mûködõ
számítógépeken.
Sõt, a milliós spórolás mellett alkalmi munkalehetõséget is teremthetnénk, hiszen
Délvidéken rengeteg fiatal magyar diplomázott informatikus van, akik betaníthatnák az
intézményekben dolgozó személyeket az operációs rendszerek kezelésére, amely csupán
egyszeri költséget jelent.
29. Nyugdíjasok
A nyugdíjasok és idõsek számára követeljük, hogy a mindenkori nyugdíjösszegek
arányosan változzanak a pénz fizetõerejével, valamint tegyék elérhetõbbé az idõsek gondozását
mindenki számára. Fontos, hogy az idõsebb korosztály számára minden hivatalos ügyintézést
tegyenek lehetõvé saját anyanyelvükön. Sõt, a gyógyszertárak alkalmazottai magyar nyelven
szolgálják ki és tájékoztassák a betegeket, valamint gondoskodjanak arról, hogy a gyógyszerek
mellé hivatalos magyar fordítású mellékleteket is csatoljanak.
A nyugdíjkorhatárt idõközönként emelik, mivel a népesedési adatok szerint egyre
kevesebb új, fiatal munkavállaló akad, vagy a tanulmányok miatt kitolódik a munkába állás
kezdete. Az MRM szerint azokra, akik tíz évvel a nyugdíjkorhatár elérése elõtt állnak, nem
vonatkozhatnak az újonnan és újonnan kijelölt korhatárok.
A nyugdíjasok helyzetét és a nyugdíjrendszert a szlovéniai minta alapján kellene
átalakítani. Emellett, az idõsek ellátására több központot lehetne létesíteni, amely szintén
többlet munkahelyeket jelentene Délvidéken.
30. Sport
Az MRM a professzionális sportot fontosnak tartja, azonban egyes sportágak
eredményei és a befektetett pénzek nincsennek arányban. A magyar fiatalok számára
nincsennek biztosítva a nyugodt és kiegyensúlyozott sportolási körülmények, mivel a
különbözõ kluboknál sokszor szembesülnek a kirekesztéssel a nyelvi és kultúrális különbségek
miatt. Kevés a magyar nyelvet értõ és használó edzõ, kivételt képeznek a tömb magyar
területek sportegyesületei.
Támogatjuk a magyar vezetésû és magyar szellemiségû sportklubok létrehozatalát,
megteszünk mindent annak érdekében, hogy ezek a klubok is részarányos támogatást kapjanak
a sportminisztériumtól és az önkormányzatoktól.
Ösztönözzük az amatõr és rekreációs sport gyakorlását is, hiszen az egészség
alapfeltétele a friss gondolkodásnak, az energikusságnak és a kitartásnak. Azok, akik sportolva
nevelkednek, sokkal jobaan megtanulják a fegyelmet és a másik ember tiszteletét. Különbözõ
sporttornák szervezését is kezdeményezzük és támogatjuk, amelyek kiváló alkalmat jelentenek
a kapcsolatok teremtésére és a kikapcsolódásra.
A Program módosítása
Minden bizonnyal a Program egyes elemei az idõ haladtával okafogyottá válnak, illetve
idõközben számos más probléma is felmerülhet a délvidéki magyarság életében. Az új
megoldási javaslatok – amennyiben az MRM Közgyûlésének támogatását elnyerik –
bekerülhetnek az adott témakörrel kapcsolatban a párt Programja közé.
A módosítást az MRM Elnökségéhez kell benyújtani írásos úton, és hivatkozni kell a
változás szükségességére. A beadványnak tartalmaznia kell a bõvítés, változtatás pontos
szövegét. Módosítást a Tanács tagja vagy 50 rendes tag javasolhat.
Záró gondolatok
Az MRM Programjában említetteken kívül minden más, a magyarság szempontjából
jelentõs ügyet lehetõségeinkhez mérten felkarolunk, illetve támogatunk. Az MRM nem egy
magába bezárkózó párt jellegét akarja ölteni, hanem az átlagemberek igazi gondjainak
megoldásán fáradozik. Így, ami nem mond ellen az elveinknek, azt hajlandóak vagyunk
segíteni!
A Programban megfogalmazott témákról különbözõ mértékben esett szó. Az MRM az
Program minden egyes pontját egyaránt fontosnak tartja, és nem az számít, hogy valamelyik
milyen részletesen került megszövegezésre.
Bízunk benne, hogy tetteink, nyilatkozataink és aktivitásunk kellõképpen hozzájárul
mindezen témakörökben érintett gondok megoldásához, és a délvidéki magyar közösség végre
megindul egy felfelé ívelõ fejlõdési pályán.

___________________________________________________________________________

 

A megfigyelõi szolgálat hatására javult a polgárok biztonságérzete


A Magyar Remény Mozgalom (MRM) gratulál a péterrévei és csantavéri polgároknak, akik szabadidejüket, energiájukat és saját pénzüket feláldozva bebizonyították, hogy képesek megoldani a falu közbiztonsági problémáit. Idõseken és védteleneken segíteni nemes cselekedet, és külön figyelmet érdemel az a tény, hogy egyének, csupán a közösség érdeke miatt hajlandók áldozatot hozni és ezzel az „õrszemek” kivívták maguknak polgártársaik bizalmát és elismerését.
Azonban vannak mindig olyanok, akik nem nézik jó szemmel a pozitív változásokat. Olyanok, akik négy év alatt, hatalmi pozícióból nem voltak képesek megcsinálni azt, amit az egyszerû embereknek sikerült egy hét alatt. Saját tehetetlenségük eltakarása érdekében, vádolgatnak és minõsítgetnek. Az MRM elítéli azokat a hangokat, melyek megpróbálják bemocskolni és bagatelizálni az elért eredményeket. Ha nincsenek „õrszemek”, akkor nincs több rendõr a falvakban és nem lennének fizetett cégek vagy közvállalatok sem, amelyek, ha minden igaz, a közeljövõben járõrözni fognak a településeken.
Elítéljük azt is, hogy egyes politikusok „szabadcsapatoknak” nevezik a gyermekeket, idõseket és védteleneket vigyázó járõröket, de megértjük, hogy a bûnözõk között kialakulhat szimpátia, ugyanis a „nyakkendõs” és „megélhetési” bûnözés közös vonása, hogy mindkét kategória elkerüli a megérdemelt büntetést és nem jutnak rács mögé. Míg egyik fél a privatizációnak nevezett „rablóhadjáratban” jeleskedett, addig a „kispályások” falvaink lakosságát tartják rettegésben. Az MRM mindkét jelenségre pontot fog tenni, még akkor is, ha ezek a csoportok kölcsönösen segítik egymást!
Péterrévén és Csantavéren érezhetõen javult a polgárok biztonságérzete és látható jelei vannak a közbiztonság javulásának is. Még sok a tennivaló, de ha van akarat és elszántság, akkor semmi sem lehetetlen. Ezt bizonyították az „õrszemek” és a Magyar Remény Mozgalom számára megtiszteltetés, hogy ebben a sikerben részt vehetett, de a fõ érdem természetesen azoké a bátor helyi polgároké, akik éjszakánként, közösségük védelmében az utcára vonultak. 

Az MRM nevében,
Oláh Róbert
ügyvezetõ alelnök
2012. március 9.
__________________________________________________________________________

A VMSZ elintézte: Megszűnik egy magyar osztály Temerinben?!

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) temerini alapszervezete és tartományi képviselője tavaly év végén élesen reagált arra a tartományi ombudsman által előterjesztett javaslatra, hogy áthelyezzék az egyik magyar osztályt a Petar Kočić Általános Iskolába.
Sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy a „magyar vezérpárt” helyi emberei asszisztáltak az említett terv véghezviteléhez, ugyanis a VMSZ temerini községi szervezetének elnöke a 2011. november 11-én a Magyar Szóban megjelent közleményében arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy ,,köszönve a VMSZ-nek, megoldás született”.
A Temerini Rádióban 2012. február 22-én Sziveri Béla, a temerini Kókai Imre Általános Iskola igazgatója nyilvánosságra hozta, hogy mit sikerült a VMSZ-nek az ombudsmannal közösen elintéznie. Kiderült ugyanis, hogy nagy valószínűséggel megszűnik egy magyar osztály, vagy ha mégsem, akkor nekik ezentúl a magyar közegből kitépve abban az intézményben kell tanulniuk, ahol csak ez a tizenegynéhány gyermek lenne magyar.
Ilyen átalakítás a temerini magyarság számára elfogadhatatlan. Az MRM olyan megoldást követel ebben a kérdésben, amely nem érinti hátrányosan a magyar oktatást. Elfogadható eredmény az lenne, ha az eddigi osztályokat átvenné a Kókai Imre Általános Iskola, és ha ősztől is négy magyar osztályban indulnának az elsősök.
A temerini VMSZ ezzel a cselekedetével is azt bizonyította, hogy nem érdekelt a helyi magyarság problémáinak megoldásában. Szívük joga megosztani a magyarságot politikai alapon, hiszen ezt teszik szabadkai utasításra, azonban a gyermekekkel való manipulálás teljes mértékben elfogadhatatlan.

______________________________________________________________________________________

 

Magyarnak maradni a végeken – Nyékincára vittek adományt az MRM vezetői


A szerémségi Nyékinca (Nikinci) magyar közösségének vezetőjével készített interjút a Magyar Szó napilap, amely az újság 2012. január 22-i számában jelent meg. Abban Hegedűs János elárulta, hogy a magyar nyelvű oktatás a környéken több mint 50 éve megszűnt, és már csak az anyanyelvápoló órák maradtak meg számukra. A nyékincai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület szervezi többnyire a fiatalok, de olykor az idősek számára is a nyelvápoló tanfolyamot Nyékincán, Herkócán és Platicson. Korábban a falu magyarjai az önszerveződésük kezdetén a Duna Televíziótól ajándékba kaptak műszaki felszerelést a a műholdas műsor vételezésére, és ennek köszönhetően magyar nyelvű tévéműsort is nézhettek a klubhelyiségükben. Sajnos, idővel a készülék tönkrement, újat nem tudtak vásárolni.
A Magyar Remény Mozgalom (MRM) vezetősége ezen felbuzdúlva egy villámakcióba kezdett, és rövid idő alatt sikerült is pár apróságot összegyűjteni a szerémségi magyar közösség részére. Egy digitális beltéri műholdas vevőkészülék és egy DVD/CD lejátszó mellett azonban a fiatalabb korosztály számára nyelvoktatói, nyelvápolói munkafüzetek, a magyar irodalom legnagyobb alapművei, történelmi kifestős könyvek, újságok és egyéb hasznos kiadványok gyűltek össze (összesen nagyjából 130 könyv). Az egyesület elnöke külön megörült az ajándék trikolor magyar zászlónak is, hiszen eddig nem volt egy darabjuk sem.
Az intenzív havazás és a zord hideg ellenére az MRM elnöke, László Bálint és a az MRM ügyvezető alelnöke, Oláh Róbert a felajánlások összegyűjtését követően érkeztek meg a hóborította dél-szerémségi Nyékincára, ahol Hegedűs János és Gudeljevics Anna fogadták a vendégeket. Az egyesület elnöke beszámolt az eddigi tevékenységükről, megmutatták a precízen vezetett archívumukat és fotóikat, valamint elmesélték, hogyan készülnek az egyesület 10 éves évfordulójára, amelyet ősszel szeretnének megünnepelni. Az MRM ajándékainak nagyon megörültek, és boldogok voltak, hogy a fiatalok és idősebbek végre megfelelő magyar könyveket olvashatnak, valamint újra lesz lehetőségük közösen, a kazán melege mellett magyar nyelvű tévéműsort követniük.
A házigazdák eredeti akácmézzel és finom, bőséges ebéddel hálálták meg a mozgalomnak az adományt és a fáradozást. A párt vezetői felajánlották segítségüket három konkrét ügy kapcsán is, és a felek megegyeztek abban, hogy mostantól a végeken élő magyarjaink is számíthatnak az MRM segítségére.

____________________________________________________________________________

 

Közlemény

 

 

 

2012. január 5-én reggel újabb magyarellenes falfirka jelent meg Temerin központjában! Gyaníthatóan az 1942-es razzia évfordulója adhatott ihletett a magyarellenes sovinisztáknak, hogy ezt az alkalmat is, a méltó megemlékezés helyett a gyűlölet szítására használják ki. A Magyar Remény Mozgalom (MRM) temerini "Központ" helyi szervezete a leghatározottabban ítéli el ezt az aljas cselekedetet és elvárja a rendőri szervektől, hogy ez alkalommal derítsék ki a tettes illetve tettesek kilétét, majd példás büntetéssel bizonyítsák, hogy az ilyen cselekmények közösségünkben nem lesznek tolerálva!

az MRM temerini "Központ" helyi szervezete nevében
Novák Zsolt
elnök

_______________________________________________________________________________

 

 

Megdöbbentő karácsonyi ,,ajándék” egy temerini magyar családnak

 

 

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) temerini községi szervezete 2011. december 24-én, a hajnali órákban értesült egy újabb súlyos magyarellenes támadásról. Nevezetesen, 2 óra 30 perc körül a temerini Pásztor család házának ablakait két téglával bezúzták. Tudni kell, hogy a Pásztor család kisebbik fiú tagja érintett volt a szeptemberi nemzetiségek közötti verekedésben, amely tény egyértelműsíti, hogy célzott, aljas és leszámolásszerű magyarellenes támadásról van szó. Az MRM ügyvezető alelnöke 2 óra 50 perckor felhívta a temerini rendőrörsöt, hogy értesítse a történtekről a rendőröket, akik addig nem jelentek meg a helyszínen. Telefonon úgy reagáltak, hogy nem mennek ki helyszínelni, mert a rendőrök sztrájkolnak (sic!), és csak akkor intézkednének, ha súlyos sérülésekről, illetve gyilkosságról lenne szó! Ezek után az MRM temerini vezetői a helyszínen bizonyosodtak meg a támadás tényéről és a keletkezett károkról. A belügyi szervek, a rendőrség hozzáállása botrányos és elfogadhatatlan. Elítéljük a magyarok elleni megfélemlítést, és az újabb gyalázatos támadás bizonyítéka annak (figyelembe véve a horgász klub elleni folyamatos, hasonló kivitelezésű támadásokat), hogy szeptember óta nem történtek megfelelő lépések a tettesek kézre kerítését illetően. Követeljük, hogy indítsanak eljárást az ügyben és a lehető legrövidebb időn belül állítsák az igazságszolgáltatás elé az elkövetőket.

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) sajtószolgálata
Temerin, 2011. december 24.

__________________________________________________________________________

 

 

MAGYAR FORDULAT – Alkossunk újat!

Négy délvidéki/vajdasági magyar párt koalíciós szándéknyilatkozatot tett

 

 

 

Karácsony előtt került sor a nyilvánosság előtti bejelentésre, pontosan 2011. december 23-án Szabadkán, hogy négy délvidéki magyar párt a jövő évi szerbiai választásokon együttesen indul. A Magyar Remény Mozgalom, a Magyar Polgári Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökei MAGYAR FORDULAT név alatt alapítanak koalíciót.
A pártok vezetői elmondták, hogy pártérdekek felett áll az, hogy koncentráltan jelenjen meg a magyarság véleménye, érdeke a szerbiai politikai színtéren, ezért a választások során a magyar szervezeteknek együtt kell működniük, felülírva az önös célokat.
A koalíció nyílt, ami azt jelenti, hogy szeretettel és bizalommal várnak minden magyar politikai, civil, értelmiségi, egyházi és más szereplőt a közös fellépés során. Alternatívát kívánnak nyújtani az itteni magyarság számára. Ez nem csupán egy választási koalíció, hanem azok után a mandátumot szerző képviselők továbbra is közösen lépnek majd fel önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten egyaránt.
Az MRM, az MPSZ, a VMDK és a VMDP áldott, békés karácsonyi ünnepeket, és szebb, boldogabb és fordulatot hozó új esztendőt kíván mindenkinek!

A Magyar Fordulat nevében,
Magyar Remény Mozgalom, László Bálint, elnök
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Ágoston András, elnök
Magyar Polgári Szövetség, Rácz Szabó László, elnök
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, Csonka Áron, elnök
Szabadka-Temerin-Zenta-Óbecse, 2011. december 24.

 

 

________________________________________________________________________

 

A ,,Szabad Vajdaság” szellemében

 

2011. december 5-én a Magyar Szó on-line kiadását böngészve, arra figyelhetett fel az olvasó, hogy egyetlen napilapunk honlapja megújul. Örülhetnénk is, hiszen ezentúl korszerűbb felületen tudunk majd válogatni azon tartalmak közül, melyeket nekünk szánnak önjelölt vajdasági magyar vezetőink.

Ezen a hétfői napon arról is tájékozódhattak az érintettek, hogy a szerb parlamentben elfogadták a történelmi igazságtalanságokat gyógyítani hivatott rehabilitációs törvényt. Aki a vajdasági magyar vezérpárt ezen „világra szóló sikerén” felbuzdulva, örömmámorában dicsérő szavakkal illette volna parlamenti képviselőinket a jól megszokott kommentálási lehetőséggel élve, sajnos nem tehette, mivel az „átállás miatt”, ideiglenesen ezt a lehetőséget szünetelteti a megalakulása óta értékrendjéhez hű napilapunk.

Időközben a Magyar Szó szerkesztőségéből kiszivárgott információk szerint szó sincs műszaki átalakításról, problémáról, hanem a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parancsolta meg a főszerkesztőnek, hogy szüntessék meg a kommentálási felületet, ezzel is elhárítva a kritikák megjelenésének lehetőségét, készülődve a jövő évi választásokra!

Figyelembe véve az új főszerkesztő féléves tevékenységét, nyugtázhatjuk, hogy semmi pozitív változás nem történt a Magyar Szó háza táján. A Képes Ifjúság szerkesztőjének olyan személyt neveztek ki a vezérpárt jóváhagyásával, aki kizárólag a deviáns életforma népszerűsítésével és az ifjúsági lap ideológiailag egysíkú, szélsőséges értékrendjével kívánja a továbbiakban is mérgezni közösségünk ifjúságát. Valamiből azonban tanult elődjéhez képest a főszerkesztő asszony. Megtanulta, hogy a 21. században is az egyéni érvényesülés érdekében az ötvenes években alkalmazott módszerekhez kell folyamodni, a párt munkájával kapcsolatos ellenvéleményeknek helyet még véletlenül sem adva, viszont beszámolva a kubai szivarokat sem elutasító tartományi parlamenti elnökünk minden mozdulatáról, még a gyermekkorában (feltételezhetően már a kumroveci pártiskolában) megálmodott, pápával való magántalálkozásának a megvalósulásáról is.

A délvidéki magyar médiumoknak nem pártkatonákra van szükségük, hanem olyan emberekre, akik merik vállalni, hogy objektíven tájékoztatják a közösséget. Olyan újságírókra, akik mernek néha nemet is mondani, de mivel a Magyar Szó főszerkesztőjét nem ilyen fából faragták, mondjon le és adjon teret olyanoknak, akiknek van bátorságuk ezt megtenni.

Az MRM nevében,

Oláh Róbert, ügyvezető alelnök

2011. december 9.

___________________________________________________________________________________________

 

 

MRM: A betelepített cigányok. Arab menekültek helyzete. Katonai eligazításra szólító levelek.

 

 

A betelepített cigányok

 

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) az év első felében figyelmeztetett, hogy az Európai Unióból kitoloncolt és kitoloncolásra váró, illetve Koszovóról és Dél-Szerbiából származó romák tömegei kezdenek beszivárogni Délvidék északi részébe. Akkor érkezésüket az érintett településeken a közbiztonsági helyzet drasztikus romlásából és a helyi őslakosság elégedetlenségéből is meg lehetett állapítani. A veszély nagyjából négy éve jelentkezett, és akkor kezdett valósággá válni, amikor Szerbia aláírta az EU-hoz való csatlakozás előfeltételének egyik követelményét, a nemzetközi toloncegyezményt. Becslések szerint 100-150 ezer szerb állampolgárságú, túlnyomó többségben cigány nemzetiségű személyt érint a rendelkezés.
Információink alapján jelenleg öt délvidéki község érintett, ezek pedig Szabadka, Magyarkanizsa, Óbecse, Magyarcsernye és Bégaszentgyörgy. Konkrét települések pedig: Kisbajmok HK, Csantavér, Bajmok, Martonos, Horgos, Péterréve, Bácsföldvár, Torontáltorda, Magyarcsernye, Tóba, Szerbcsernye és Klári.
Néhány konkrét példa ezek közül könnyen kiemelhető. Szabadkán, a Kisbajmok helyi közösség területén olyan üresen álló, felújított házak találhatóak, amelyek – a helyi romák állítása szerint – nyugatról hazaérkező romák betelepülésére vár. Ebben a helyi közösségben 2008-ban a rendőrség, hivatalnokokkal az oldalukon, végeztek házfelméréseket is. Nem indokolták meg, hogy milyen szándékkal.
Csantavéren az érkezők után katasztrófális mértékű bűnözési hullám söpört végig a településen, ahol a lakosok a rendőrség hatékony fellépését és az elkövetők komoly büntetését követelték.
Martonoson a korábbi 5 százalék roma számaránya az újonnan érkezők után már kb. 15 százalékra nőtt meg, és súlyos szociális és közbiztonsági problémák sora ütötte fel a fejét.
Horgoson is hasonló helyzet állt elő, ráadásul itt a magyarul semmit se értő cigányok gyerekeit magyar osztályokba íratták a magyarországi oktatás-nevelési támogatás miatt, ami fejenként 80-90 euró értékű. A magyar szülők felháborodtak és féltették az oktatás színvonalát és a saját gyermekeik fizikai épségét is.
Torontáltordára is érkeztek új cigány családok, igaz, kisebb számban, de ők is terrorizálták a helyi lakosokat.
Péterrévén egy faluszéli utcába költöztették be a népes roma családokat. Van több üresen álló, de már előre felvásárolt ingatlan is. Akad olyan cigány férfi, akinek 55 évesen már 44 unokája van. Az UNICEF rendszeresen kilátogat hozzájuk és segíti őket. Nekünk azt mondták, hogy egy bizonyos Ilija bácsi kerítette nekik a házakat. A cég pontos neve: Broker agencija za promet nekretnina Temerin. Az ügynökség hivatalos képviselője egy bizonyos Halápi Nándor. Jelenleg kb. 350 magyar és 150 szerb diák van Péterrévén, a szerbek közül nagyjából 30 az új cigány gyermek.
Érkeztek még aggasztó hírek Magyarcsernyéről és Tóbáról is, de ezeket később részletezem.
November 3-án levelet intéztünk az öt érintett község polgármestereinek és rendőrfőnökeinek, amelyben a következőt írtuk:
Van-e tudomása és információja a Szerbiai Belügyminisztérium körzeti kirendeltségének és községi önkormányzatnak arról, hogy az önkormányzat területére szervezett/irányított/támogatott betelepítése zajlik az Európai Unió területéről jogerősen kitoloncolt, illetve korábban koszovói illetőségű szerb állampolgárságú, roma/cigány nemzetiségű polgároknak?
Ha VAN erre vonatkozó információjuk, nevezzék meg azokat a személyeket, szervezeteket vagy állami/tartományi/önkormányzati szerveket, akik anyagi és/vagy technikai támogatásával történik a folyamat.
Ha NINCS bizonyítékuk és információjuk a folyamat igazolására, kérjük, hogy azonnal indítsanak kivizsgálást az ügyben, ugyanis:
Az Európa Tanács (ET) a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének 16. cikkében az aláíró államok kötelezettséget vállaltak, hogy „tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak”.
A szerb alkotmány 78. szakasz 3. bekezdése szerint „azokon a területeken, ahol hagyományosan és jelentős számban élnek nemzeti kisebbséghez tartozó személyek, tilos a lakosság nemzeti összetételének mesterséges megváltozását eredményező intézkedések foganatosítása”.
Teljesen valószerűtlen az az elképzelés, hogy a Dél-Szerbiából és Koszovóból származó roma nemzetiségű szerb állampolgárok bármiféle szervezett és pénzelt közvetítő nélkül, spontán módon éppen az északi, vajdasági (relatív vagy abszolút) többségében magyarok által lakott településeket választják megtelepedésük végállomásaként.
A levélre Magyarcsernye polgármestere, Pera Milankov reagált, ezért nemrégiben személyesen találkoztam vele Magyarcsernyén, ahol elmondta, hogy három és fél éve, amióta ő a polgármester, folyamatosan érkeznek a koszovói cigány családok a községbe. A levélben említett Tóbán és Magyarcsernyén kívül Klárira és Szerbcsernyére is költöznek. Megpróbálták a dobrovljac telepes falvakba is, de a helyi lakosság elkergette őket. Klárin már nyáron történtek illegális házfoglalások. Magyarcsernyén bizonyított, hogy házak felvásárlását egy bizonyos INTERSOS nemzetközi segélyszervezet pénzelte, amely olaszországi illetőségű. Az UNCHR, vagyis az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága támogatja az INTERSOS-t. A hivatalos rendőrségi statisztikák szerint a község adott településein 100-ból 100 bűnesetet az érkező cigányok követtek el, Klárin egy idős asszonyt is megöltek már.
Pera Milankov polgármesternél egyszer jártak Európából illetékesek, elsősorban Dániából, akik tájékozódni akartak a helyzetről, de valójában nem csak olaszországi, hanem dániai pénzelők is szerepelnek a cigányok támogatói között.
Klárin már a lakosság kb. felét alkotják, az első osztályban 1 szerb és 9 cigány gyermek van, míg Szerbcsernyén nagyjából fele-fele az arány. Kiderült az is, hogy Magyarcsernyén ezek a cigányok, akik magyarul nem is tudnak, a népszámlálás során magyarnak vallották magukat. Pontos okokat nem tudni, de feltételezhető, hogy jobb a jobb bánásmód és a magyarországi nevelési-oktatási támogatások igénylése miatt tettek így. A községben kb. 10 százalék lehet már az arányuk. Az adatok hitelességét Zorica Stepanović, a községi Vöröskereszt elnökasszonya is megerősítette.
Összegezhető, hogy egy súlyos problémáról van szó, amelyről nem beszélnek nyilvánosan! Nyelvi különbségek, oktatási problémák, a közbiztonság romlása, a beilleszkedni nem tudás, a reprodukciós különbségekből eredő fenntarthatatlan állapotok miatt az őslakosság szenved máris ezeken a településeken. Az Európai Unió területéről jogi és anyagi támogatást biztosítanak nekik, ami nem más, mint szervezettséget bizonyít, vagyis alkotmányellenes! A szerb állam felelőssége felmerülhet a 2007 és 2008 során végzett észak-vajdasági házfelmérések kapcsán! 2007-ben Ilić infrastruktúrális miniszter küldött levelet a délvidéki önkormányzatoknak, hogy készüljenek fel romatelepek létesítésére! Ezek a tények.
A megoldás, hogy bizonyítani kell a szervezettség tényét, így lehet hivatkozni az alkotmány adott szakaszára és a nemzetközi egyezményekre is. Oda kell visszatelepíteni őket, ahonnan elköltöztek. Ha nem lehet, akkor a hozzájuk legközelebb eső községek területére! Le kell állítani a cigányok nemzetközi pénzelését és támogatását, a dokumentumok nélkül letelepedettek státuszát pedig rendezni kell, ami a hatóságok feladata. A közbiztonságot a kisértékű lopásokra vonatkozó idevágó törvényi rendelkezés drasztikus szigorításával és a polgárőrség intézményének bevezetésével kell rendezni. A már beköltözött cigány lakosok számára pedig legalább közmunkát kell biztosítani a szociális támogatások helyett. Komplex probléma, de csak akkor lehet megoldani, ha az állam is felkapja a fejét és a fent felsorolt javaslatokat realizálja.

 

Arab menekültek helyzete

 

Augusztus és szeptember folyamán koncentráltan jelentek meg Szabadkán a Zentai úti temetőben és környékén. Főként Észak-Afrikából, a Közel-Keletről és a Távol-Keletről érkeztek a gazdasági menekültek. A pártunk képviselői az elsők között volt a zentai úti temetőben felmérni az állapotokat, és beszéltünk az arabokkal, illetve a temetőcsősszel. A helyzetfelmérés után levelet küldtünk a szabadkai polgármester részére is. Pár nappal ezután megjelentek a határőrség rendőrei és kiszorították a temetőből, illetve az emlékhelyről az arabokat, majd pedig a kommunális közválalattal feltakarítattak.
Később újra megjelentek az idegenek, még nagyobb számban, és már különböző táborhelyeket alakítottak ki a szeméttelepen és környékén. A környékbeli lakosok féltek tőlük, az áramot és terményeket lopták tőlük. Látszólag, senki se vizsgálta, hogy ki és hogyan csempészi ezeket az embereket át a zöldhatáron. Nemrégiben azonban több buszra felpakolták az arab menekülteket és oda szállították őket, ahonnan Szerbiába bejutottak, vagyis Macedóniába. De ez is csak akkor történt meg, amikor Szerbiában, Loznicában a lakosság már az utcára vonult az elégedetlenség miatt. Mivel a probléma bármikor újra jelentkezhet, ezért felszólítjuk a hatóságot, hogy készüljenek fel az ilyen helyzetre és védjék meg az állampolgárokat. Az üresen álló laktanyákat csak abban az esetben szabadjon használni menekültszállásra, amennyiben elharapódzik a helyzet és ott is csak azokat, amelyek az érintett területen találhatóak. A határőrség és a különleges rendőrség pedig tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az illegális embercsempészők hálózatát szétverje.

 

Katonai eligazításra szólító levelek

 

A sorkatonai szolgálatot betöltött személyek az utóbbi hetekben és napokban, különböző időpontokban kaptak a katonaság részéről egy felhívást, miszerint meg kell jelentkezniük a körzeti központjukban, hogy megkapják a friss hadi beosztásukat! Ugye, minthogy, Szerbiában már hivatásos katonaság működik, ezért érthetetlen, hogy miért van erre szükség. Ugyan, létezik aktív és passzív tartalékos hadállomány is, de felettébb gyanús és furcsa, hogy az ilyen mozgósítás éppen akkor történik, amikor Észak-Koszovóban politikai és hadászati szempontból is konfliktushelyzet van.
A pártunk nyugalomra szólítja fel a délvidéki magyarságot és minden érintettet, kerülni kell a pánikkeltést, de nem szabad szó nélkül hagyni a történéseket.
Minthogy a nagykikindai körzeti katonai megbízott tájékoztatása szerint az eligazításon személyesen meg nem jelenő személyek ellen nem látnak elő szankcionálást, ezért aki úgy érzi, hogy nem szeretne eleget tenni a levélben foglaltaknak, ne tegyen. Viszont az se követ el hibát, aki elmegy az eligazításra.
Természetesen, nem támogatjuk Szerbiát semmiféle fegyveres konfliktus és katonai akció vonatkozásában, főként nem engedjük, hogy abba a délvidéki magyarokat bevonják. Az itteni magyarok számtalanszor bizonyították, hogy rendes polgárai ennek az országnak, ha már csak a közterhek viselésének rendszerességét és mértékét megfigyeljük. A pártunk figyelemmel kíséri az eseményeket, és ha valami szokatlant vagy gyanúsat tapasztal, azonnal reagálni és tájékoztatni fog.

_________________________________________________________________________________________________

 

Balint Laslo: Naseljavanje Roma i kršenje Ustava

 

 

 

Pokret mađarske nade (PMN) u prvoj polovini ove godine upozoravao je da će masa Roma, koja je deportovana ili čeka na deportaciju iz Evropske unije, kao i Roma sa Kosova i Južne Srbije početi da se polako priliva u severni deo Vojvodine. Njihov dolazak mogao se zapaziti i na osnovu drastičnog narušavanja javnog reda i mira u pogođenim naseljima, kao i nezadovoljstva tamošnjih stanovnika starosedelaca. Opasnost je nastala pre oko četiri godine, a pretočena je u realnost nakon što je Srbija kao jedan od preduslova priključivanja Evropskoj uniji, potpisala Sporazum o readmisiji. Procenjuje se da ovaj sporazum obuhvata 100-150 hiljada državljana Srbije pretežno romske nacionalnosti.
Prema našim informacijama, trenutno je pogođeno pet vojvođanskih opština, i to Subotica, Kanjiža, Bečej, Nova Crnja i Žitište. Konkretna naselja su: MZ Mali Bajmok, Čantavir, Bajmok, Martonoš, Horgoš, Bačko Petrovo Selo, Bačko Gradište, Torda, Nova Crnja, Toba, Srpska Crnja i Radojevo.
Nekoliko konkretnih primera posebno se izdvaja. U Subotici, na području Mesne zajednice Mali Bajmok, nalaze se prazne, renovirane kuće koje prema rečima Roma starosedelaca, čekaju na useljenje Roma koji se vraćaju kući sa Zapada. U ovoj mesnoj zajednici policija je zajedno sa nadležnim službenicima 2008. godine obavljala procenu ovih kuća. Nisu obrazložili sa kakvim ciljem to čine.
Čantavir je, nakon dolaska pridošlica, zapljusnuo talas kriminala katastrofalnih razmera. Meštani su zahtevali efikasnu intervenciju policije i rigorozne sankcije za počinioce.
U Martonošu je broj Roma sa ranijih 5 odsto porastao na 15 odsto, a nastali su brojni i teški socijalni i bezbednosni problemi.
U Horgošu je nastala slična situacija, štaviše, u ovom naselju su romska deca koja uopšte ne razumeju mađarski jezik upisivana u mađarska odeljenja, isključivo zbog vaspitno-obrazovne finansijske podrške iz Mađarske, čija vrednost iznosi 80-90 evra po glavi. Mađarski roditelji su bili zaprepašćeni, plašeći se za nivo nastave i bezbednost svoje dece.
U Tordu su takođe stigle romske porodice, doduše, u manjem broju, ali su i one terorisale lokalno stanovništvo.
U Bačkom Petrovom Selu mnogočlane romske porodice naseljene su u jednoj ulici na kraju sela. Inače, tamo postoji veći broj praznih, ali već unapred kupljenih nekretnina. Među pridošlicama je i romski muškarac star 55 godina, koji ima čak 44 unuka. Predstavnici UNICEF-a ih redovno posećuju i pomažu im. Nama su ispričali da je neki čika Ilija našao kuće za njih. Tačan naziv firme je: Broker agencija za promet nekretnina Temerin. Službeni zastupnik agencije je izvesni Nandor Halapi. U Bačkom Petrovom Selu trenutno ima oko 350 mađarskih i 150 srpskih đaka. Među srpskim učenicima je i oko tridesetoro nove romske dece.
Zabrinjavajuće vesti stigle su i iz Nove Crnje i Tobe, a detalje ću izneti kasnije.
Trećeg novembra uputili smo pismo gradonačelnicima i komandiraima policije pet pogođenih opština u kome stoji sledeće:
Da li raspolažete saznanjima i informacijama da se na području Opštine odvija organizovano/usmereno/podržano naseljavanje građana romske nacionalnosti i srpskog državljanstva, pravosnažno deportovanih iz Evropske unije, a koji su ranije živeli na Kosovu?
Ukoliko raspolažete sa takvim infomacijama, molimo Vas da imenujete državne/pokrajinske/lokalne organe, koji pružaju materijalnu i/ili tehničku podršku ovom procesu.
Ukoliko NEMATE dokaza i informacija koji bi potvrdili ovaj proces, molimo Vas da odmah pokrenete istragu povodom pomenute pojave, naime:
- u članu 16. Okvirne konvencije o o zaštiti nacionalnih manjina Saveta Evrope stoji da su države potpisnice dužne „da se uzdržavaju donošenja mera koje bi na područjima nastanjenim pripadnicima nacionalnih manjina, narušile strukturu stanovništva i bile usmerene ka ograničenju prava i sloboda, koje proizilaze iz principa Okvirne konvencije”.
- prema pasusu 3 stava 78 Ustava Srbije, „zabranjeno je preduzimanje mera koje bi prouzrokovale veštačko menjanje nacionalnog sastava stanovništva na područjima gde pripadnici nacionalnih manjina žive tradicionalno i u značajnom broju".
U potpunosti je nezamislivo da državljani Srbije romske nacionalnosti, koji potiču iz Južne Srbije i sa Kosova, bez ikakvog organizovanog i finansiranog posredovanja, na spontan način izaberu za svoju krajnju destinaciju severna, vojvođanska naselja sa (relativno ili apsolutno) većinskim mađarskim stanovništvom.

Na pismo je odgovorio gradonačelnik Nove Crnje Pera Milankov sa kojim sam se nedavno lično sreo. Prilikom našeg susreta ispričao mi je da za tri i po godine od kada je on gradonačelnik, u kontinuitetu pristižu romske porodice sa Kosova na područje opštine. Osim Tobe i Nove Crnje, koji se pominju u pismu, Romi se naseljavaju i u Radojevu i Srpskoj Crnji. Pokušali su da se nasele i u takozvanim dobrovoljačkim naseljima, ali ih je tamošnje lokalno stanovništvo oteralo. U Radojevu je letos već došlo do ilegalnog zauzimanja kuća. U Novoj Crnji je dokazano da je kupovinu kuća finansirala izvesna međunarodna humanitarna organizacija INTERSOS sa sedištem u Italiji. UNCHR, odnosno Visoki komesarijat Ujedinjenih nacija podržava INTERSOS. Prema zvaničnoj policijskoj statistici, u određenim naseljima Opštine od 100 krivičnih dela počinioci su u svih 100 slučajeva bili novopridošli Romi. U Radojevu su čak ubili jednu stariju ženu. Gradonačelnika Peru Milankova jednom su posetili nadležni iz Evrope, pre svega iz Danske, koji su želeli da se informišu o situaciji, ali se zapravo radi o tome da su među finansijerima pomenutih Roma, osim Italijana, i Danci.
Novopridošli Romi u Radojevu već čine oko polovinu stanovništva. Prvi razred osnovne škole pohađa jedno srpsko i devetoro romske dece, dok je u Srpskoj Crnji ovaj odnos uglavnom pola-pola. Ispostavilo se da su se u Novoj Crnji prilikom popisa stanovništva ovi Romi koji ne znaju mađarski, izjašnjavali kao Mađari. Nije poznat tačan razlog ove pojave, ali se pretpostavlja da su to učinili radi povoljnijeg tretmana i podnošenja zahteva za vaspitno-obrazovnu finansijsku podršku iz Mađarske. Njihova zastupljenost u opštini je već oko 10 procenata. Autentičnost navedenih podataka potvrdila je i predsednica Opštinske organizacije Crvenog krsta Zorica Stepanović.
Sve u svemu, radi se o teškom problemu koji se prećutkuje u javnosti! Jezičke barijere, problemi u obrazovanju, pogoršanje bezbednosti, nesposobnost adaptacije, neodrživo stanje usled reprodukcionih razlika – sve su to pojave zbog kojih starosedeoci u ovim naseljima pate. Pridošlicama se obezbeđuje pravna i finansijska podrška iz Evropske unije, što ukazuje na organizovano delovanje protivno Ustavu! O odgovornosti srpske države može biti reči povodom procene kuća u Severnoj Vojvodini 2007. i 2008. godine! Godine 2007. ministar za infrastrukturu Ilić uputio je pismo lokalnim samoupravama u kome ih poziva da se pripreme za podizanje romskih naselja! To su činjenice. Rešenje treba tražiti u dokazivanju činjenice organizovanog delovanja kako bi se mogli pozvati na određene članove Ustava i međunarodne akte. Treba ih vratiti tamo odakle su se odselili. Ako to ne bude moguće, treba ih smestiti na područje opštine, koja je najbliža njihovom prethodnom prebivalištu. Potrebno je zaustaviti međunarodnu finansijsku podršku pomenutim Romima i ujedno regulisati status pridošlica koji ne raspolažu dokumentima, što je zadatak vlasti. Neophodno je poboljšati i očuvati javnu bezbednost, a tome bi doprinelo donošenje znatno rigoroznijih zakonskih propisa koji se odnose na takozvane sitnije krađe, kao i uvođenje institucije civilne straže. Za Rome koji su se već naselili, umesto socijalne pomoći trebalo bi obezbediti učešće u javnim radovima. Dakle, reč je o kompleksnom problemu koji se može prevazići jedino ako ga država najzad ozbiljno shvati i realizuje navedene predloge.

 

___________________________________________________________________________________

 

 

Video galerija